Szekér László
okleveles építészmérnök Zéró CO2 A Magyar Építőművészek Szövetsége konferenciát szervezett a fenntartható építészetről, ezen tartott előadást Szekér László, „Fenntartható építészet Európai trendek” címmel. Másfél éve alakult az ezzel a kérdéssel foglalkozó munkacsoport, az UIA hazai munkacsoportjaként. A cél a megújuló források integrálása az építészetbe, a fenntartható építészet elterjedésének elősegítése. A fenntartható építészet fogalma a fenntartható fejlődésre utal, annak az építészeti vetülete. A fenntartható építészet jól definiálható: olyan épített környezet, amely (az anyagok, energiák, városszerkezet révén) hosszú távon fenntartható. Ezt a területet korábban nem különösebben szabályozták. Az utóbbi években – részben az energia- részben a környezeti válság, a klímaválság miatt – az építészetre irányul a figyelem. Most főként az energiaszámlák miatt, de később talán a vízzel is hasonló problémák lesznek. Az épületek anyag-, energia-, vízfelhasználását az építészeknek jobban szem előtt kellene tartaniuk, inkább modellezni kellene energetikailag az épületeket, ugyanúgy, mint ahogyan az esztétikai szempontokat modellezéssel vizsgálják. Az „energiapasszus” 2009 januárjától él, ez az első lépés, amely lehetővé teszi az épületek energetikai rangsorolását, de a fenntarthatóság ennél összetettebb dolog, pl. az úthálózat szerkezete, állapota is belejátszik a fenntarthatóságba. Sokan ellenzik a beavatkozást a tulajdonos döntéseibe. A fűtés ugyan magánügy, de hogy az épület mennyi káros anyagot bocsát ki, az nem magánügy, hanem közügy. Ebből kiindulva a környezetvédelem, a tiszta levegő, a víz megléte mindenkinek a közös érdeke, amiért mindenkinek tennie kell. és az építészeknek is nagyon sok tennivalójuk van. Skandináviában az utakat fűtik – ez hogyan egyeztethető össze a fenntarthatósággal? Minden országnak mások a problémái, ezért mások a megoldások is. Ez különböző építészeti hozzáállást is kíván, mindenütt helyi megoldásokat kell találni, a lehetőségeknek és az adottságoknak megfelelően. Magyarországon a geotermia, a napsütési viszonyok jelentenek lehetőségeket, ezeket kell kiaknázni. Kezdeményezték a V4-együttműködést, a közös sajátosságok alapján. A kérdések megvitatására 2009 februárjában konferenciát tartanak, megvizsgálják az energiahatékony építészeti lehetőségeket a V4-országokban, azt hogy miként lehet kialakítani a hagyományok és lehetőségek összhangját. A most lezajlott konferencia áttekintést adott a különböző országokban érvényes szabályozási módokról. Bemutattak megvalósult épületeket (török, angol, spanyol, magyar svájci stb.) példákat. Ezek között bevásárlóközpont, irodaház, lakóház, templom középület egyaránt volt. A példák azt igazolják, hogy a fenntartható építészet nem utópia, és nincsenek műfaji, épülettípusbeli megkötöttségek; ez szemléletmód, amit a helyzethez kell igazítani. A konferencia foglalkozott a gazdaságossági kérdésekkel is. Egy épület életciklusát is figyelembe kell venni. Új épület esetében érdemes „nagyot ugrani”, nem apró lépésekkel haladni, hanem új célokat kitűzni. A meglévő épületeknél alapos elemzést kell végezni, a funkció, a költségmegtérülés, a meglévő rendszerek használati módja esetleges megváltoztatása figyelembe vételével. A fenntartható építészet hosszú távú folyamat. Tudjuk, hogy lépnünk kell, és erre 20-30 év van, de ez alatt határozott eredményt kell elérni. Aki építész, aki hosszú távon gondolkodik, annak ezt figyelembe kell vennie.| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| CV_Szeker_Laszlo.doc | 20.5 KB |
A szülői környezet is befolyásolta a pályaválasztását, a Kertészeti Egyetem kiválasztásában még a Feneketlen-tónak is szerepe volt... A kertépítészeti szak választása után jutott el a jelenlegi pályára.
Több generáció óta foglalkozik építészettel a család. A családi légkör is befolyásolja a fiatalabbak szemléletmódját, tudását – nem technikai-tárgyi vonatkozásban, hanem érzelmileg.
A kiállítás funkcionális belsőépítészeti alkotásait a wabi-sabi filozófiája ihlette. Erről az irányzatról ma még keveset tudnak Magyarországon, ez japán filozófiai irányzat, a lényege a valóság, a természet szeretete a maga törékeny, múlandó mivoltában. Felhívja a figyelmet arra, hogy a természet apró elváltozásai is szerethetők. Nem kijavítani, hanem elfogadni kell. A hiba csupán szemléletmód kérdése.
A nagymarosi vízlépcső elmaradása után a tájépítészeti kérdések nyitva maradtak, ez egy, az 1930-as években kezdődött, és napjainkig tartó szövevényes építészeti-társadalmi történet. A Bős-Nagymarosi vízlépcső-rendszer nagymarosi részének elmaradása után néhány vízvédelmi elem azonban megvalósult. Ennek a kiemelkedően értékes tájnak a védelme különleges feladat. A táj védelme nagyon nehéz. Hasonló helyzet van Ausztriában (Melk környékén) – még ha az összehasonlítás nehéz is –, ott a történet mutat némi hasonlóságot a dunakanyarbeli történéssel.
Kreditpontos egynapos előadássorozat az Építésztovábbképző szervezésében a környezettudatos tervezésről.