Philipp Frigyes, Sáros László
Vác főtere Klasszikus értelemben talán a polgármesteri hivatalban ülnek a főépítészek, de klasszikusan nem közigazgatási szakemberek, hanem alapvetően az önkormányzat érdekeit képviselik. Az engedélyezési eljárásban, amely államigazgatási folyamat, nincs szerepük a főépítészeknek. A főépítészek alapvetően a tér problematikájával, tehát területfejlesztéssel, területrendezéssel, a település ügyével, illetve az épített környezet alakításával és annak védelmével foglalkoznak. Ha ezt az ember összerakja, akkor kiderül, hogy hét mely napjain milyen feladatokat látnak el. Ennek alapvetően az előkészítési részével foglalkozik, meghatározza azokat az irányokat, melyeket rendelet szerint a képviselő testület elfogad, de már a végrehajtásban, az engedélyezési eljárásban nem vesznek részt a főépítészek. A főépítésznek a település szakmai szempontból vett élő lelkiismeretének kell lennie. Mindazt, ami a településen történik, értő módon és bizonyos esetekben kihegyezett módon kell észrevennie, meg kell látnia a lényegét, meg kell próbálnia minden összefüggésben megértést találni és megtalálni mindazt, amivel kapcsolatban kritikája van, és jobbító szándékkal elébe kell menni annak, hogy a dolog változtatható legyen. Az egy másik kérdés, hogy a településen élők ezt hogyan fogadják. Ha valaki értő szemmel, kézzel nyúl ehhez, akkor általában megértően fogadják, sőt nagyon sok esetben segítően fogadják. A baj mindig a politikával van, a politika mindenhová behatol és igyekszik lehúzni a sárba. Hát ez történt már több esetben, Sáros László ezért nem „megélhetési” főépítész, mert elsősorban építész. Ma már az oktatás is megváltozott már főépítész-képzés folyik és remélhető, hogy hamarosan kikerülnek azok az első főépítészek, akikre azt lehet mondani, hogy képzettek, diplomások. Néhány évvel ezelőtt a főépítészeti kollégiumon belül többen összefogtak, és próbáltak egy oktatási munkacsoportot létrehozni és működtetni, megpróbálták mindazt összeszedni, amit tanulniuk kellene a főépítészeknek. Ennek az anyagnak a neve lett, hogy főépítésznek lenni hivatás. Így hiszik a mai napig is, ez egy szakma, az építész szakmának egy speciális területe. Ennek alapján a Budapesti Műszaki Egyetem Urbanisztika Tanszékének vezetője, Pálffi Sándor, kérte, hogy ezt egy kicsit szélesebb módon dolgozzák fel. Ez a munka elkészült, a szakmai részt összeállították, ő pedig lefordította „egyetemi nyelvezetre”. Jelenleg 30 fiatal végzi ezt az iskolát. A tananyag kétharmada a szakmai rész, amely az építészetnek egy továbbvitt változata és egyharmad része a személyiségfejlesztés. A főépítészeknek mindent tudniuk kell. Az építész szakma legnagyobb deficitje a műveik eladásában, a kommunikációban van, hogy miként kell eladni egy jó épületet, egy jó várostervezést. Ezért van szükség a személyiségfejlesztésre. A XXI. században az fog érvényesülni, aki emocionálisan intelligens. Hiába művelik ki magukat tökéletesen szakmailag, ha nem tudják jól eladni a dolgokat. Ha ezt jól tudják csinálni, akkor lesznek jó partnerek a település lakói. Megtervezni Vác főterét – önmagában ezt kimondani, egy abszurditás. Pogány Frigyes professzor úr azt mondta, hogy „Tanuld meg fiam, teret nem lehet bontani, csak építeni”. Ő volt az egyik – Holler Miklós mellett – aki a váci főteret 1951-ben megtervezte, azzal a barokk térfallal, amihez társult a sokak által ismert és nagyon sokak által etalonnak tartott térszint, amivel egyetlen baj volt, hogy ott mindenről lehetett beszélni, csak pezsgő életről nem. A feladat egyik része az volt, hogy hogyan lehet életet lehelni a térbe, és ezt próbálták megoldani, talán sikerrel, mert élő lett a tér. Egy főépítész egyik tulajdonsága, alapvető szükséglete a türelem, másfelől pedig a konszenzus keresése. Meg kell találni azokat a pontokat, ahol a dolgok kapcsolódnak, és abból lehet kiindulni és fölerősödni és egyáltalán bármilyen eredményt elérni. Sokkal fontosabb lenne a türelem, az alázat mentén haladni egy-egy településen. Az alázat borzasztóan fontos, de sohasem valakivel szemben, hanem valamivel szemben fontos. Főépítésszé nem kineveznek egy embert, hanem azzá válik. Vác fantasztikus település, szerelme a város. Minden lélegzetét ismeri, múltját, jelenét és természetesen a jövőjét is. Visszatérve a türelemre: egy település életében 10 év csupán egy másodperc. Azok a célok, melyeket huszonvalahány évvel ezelőtt megfogalmaztak, azok a fontos helyek, amiktől egy település település, a kitüntetett helyek szép lassan építkeznek. Ilyen volt az egyik legfontosabb hely, a piac. Itt Sáros László jóvoltából Magyarország legszebb klasszikus piacát sikerült megcsinálni. Adósok a temetővel – ez a másik hely, ahol az emberek megítéltetnek, hogy azon a településen kik is élnek. Számtalan olyan feladatot sikerült elvégezni, amelyeknek szép lassan, de a végére jutottak...| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| CV_Philipp_Frigyes.doc | 33.5 KB |
A szülői környezet is befolyásolta a pályaválasztását, a Kertészeti Egyetem kiválasztásában még a Feneketlen-tónak is szerepe volt... A kertépítészeti szak választása után jutott el a jelenlegi pályára.
Több generáció óta foglalkozik építészettel a család. A családi légkör is befolyásolja a fiatalabbak szemléletmódját, tudását – nem technikai-tárgyi vonatkozásban, hanem érzelmileg.
A kiállítás funkcionális belsőépítészeti alkotásait a wabi-sabi filozófiája ihlette. Erről az irányzatról ma még keveset tudnak Magyarországon, ez japán filozófiai irányzat, a lényege a valóság, a természet szeretete a maga törékeny, múlandó mivoltában. Felhívja a figyelmet arra, hogy a természet apró elváltozásai is szerethetők. Nem kijavítani, hanem elfogadni kell. A hiba csupán szemléletmód kérdése.
A nagymarosi vízlépcső elmaradása után a tájépítészeti kérdések nyitva maradtak, ez egy, az 1930-as években kezdődött, és napjainkig tartó szövevényes építészeti-társadalmi történet. A Bős-Nagymarosi vízlépcső-rendszer nagymarosi részének elmaradása után néhány vízvédelmi elem azonban megvalósult. Ennek a kiemelkedően értékes tájnak a védelme különleges feladat. A táj védelme nagyon nehéz. Hasonló helyzet van Ausztriában (Melk környékén) – még ha az összehasonlítás nehéz is –, ott a történet mutat némi hasonlóságot a dunakanyarbeli történéssel.
Kicsit talál szokatlan az építészet, a városépítészet megkülönböztetése, gyakran ezt két külön szakmának tekintik. Z. Halmágyi Judit praktizáló építészként kapcsolódott bele a városépítészetbe, a főváros városfejlesztési és városképvédelmi bizottságában is ténykedik. Főleg uniós projektek előkésztésében dolgozik. Nem választható külön a két szakma, ugyanaz a filozófiája: nagy léptékben és kicsiben is igaz, inkább a szakmai-etikai megközelítésmód eltérő.