Ertsey Attila
Szabály mögött a lényeg Nemcsak a kamarához, hanem saját magukhoz, az építészekhez címezte a levelét. A Budapesti Építész Kamara közgyűlése után úgy érezte, a szakadék szélére került a szakma gyakorlása. Ez az állapot már sokaknak a létét veszélyezteti, ez így nem mehet tovább. A Kamara a tagjainak akaratából született, ugyanakkor a feltételeket már nem tudja befolyásolni, például a jogszabályok özönét, a nem szigorúan az építészetre tartozó körülményeket, emiatt már nincs hová hátrálni. Az oktatás és a szakmagyakorlás is veszélyben van. A szakmagyakorlásra példa a 3/2006 sz. több minisztérium által jegyzett rendelet, amelynek értelmében csak minősített anyagokból lehet építkezni. Nem lehetett az előkészítésbe bekapcsolódni, és utólag sem sikerült javítani a rendeleten. Nem lehet bontott, újrahasznosított anyagot használni, pl. a régi ablakot felújítva sem, mert nincs minősítve. Ugyanez érvényes a környezetbarát anyagokra: vályogra, nádra sok mindenre. Használatuk tilos. Mindezt az EU-ban (pl. Németországban) meg lehet tenni. A szakma nem tudta megakadályozni egy ilyen jogszabályt megszületését, a szakma próbálkozásait a hatóság lepöckölte. Más példák is vannak, pl. a tűzvédelem. A meglévő épületekre máshol előírják a bontott anyag újrahasznosításának magas arányát (Németországban, Hollandiában, Skóciában) előfordul, hogy 80%-ot visszaépítenek. Új épületeket úgy kell tervezni, hogy a beépített anyagok újrahasznosíthatók legyenek. Példa erre egy bécsi új irodaház: 100%-a újrahasznosítható lesz. Nálunk a Dózsa György úti régi szakszervezeti székház bontása úgy zajlott, hogy kiküldték az embereket és bútorostul vitték a bontott épületet a lerakóra, miközben ökölógiáról és fenntartható fejlődésről beszélünk. Az építész döntési jogkörét átadták az ÉMI kezébe adták, de egy épület egyedi gyártmány, ennek a minőségét a tervező garantálja. Ezt a tudást, rendelkezési jogot ne vegyék el a tervezőtől – ő dönthesse el, hogy igen, ez beépíthető. A német gyakorlatban működik a bizalom, itt miért nem? Korábban egy szakmai biztosság próbálta javítani a 3/2003 rendeletet, de sikertelenül, és csak alacsony hatósági szintre jutott el. A bizottság javasolta a visszavonást (szó sem lehetett róla) vagy a módosítást (szó sem lehetett róla) vagy a rendelet értelmezését (erre sem voltak hajlandóak). Így nem lehet pl. a műemlékvédelem érdekei alapján visszavenni a jogi lehetőségek közé a régi anyagok újrafelhasználását. A népi és a modern környezetbarát építészet elemeit jelentik a nád, a szalma, a vályog (külföldön használatosak); ezek itthon nem engedélyezettek. Ezek másutt alkalmazhatóak, ott is, ahol szigorúbbak a tűzvédelmi követelmények. Gyártásukra, felhasználásukra korszerű, fenntartható technológiák születtek, alkalmazásuknak ökológiai vonzata is van. A kalákában építkezés az építőiparon túlmutató, adózási kérdés: a kommandók vendégmunkásokra, kaláka-segítőkre vadásznak. Mára a vendégmunkások is távoznak, mert rájönnek, hogy Olasz- vagy Spanyolországban egyszerűbben dolgozhatnak. Ez pedig azt mutatja, hogy a feltételek nincsenek jól felállítva. Összefogásra van szükség, amiben a Kamara viheti a vezető szerepet. A Kamara mi vagyunk, ebben mindenkinek részt kell venni. Ez részben munka, részben „harc”, azt ki kell kényszeríteni a politikából. Az építészet is válságban van, de a maguk válságát a résztvevőknek kell megoldaniuk; így remélhetőleg ki tudnak kecmeregni a válságból.| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| CV_Ertsey_Attila.doc | 35 KB |
A szülői környezet is befolyásolta a pályaválasztását, a Kertészeti Egyetem kiválasztásában még a Feneketlen-tónak is szerepe volt... A kertépítészeti szak választása után jutott el a jelenlegi pályára.
Több generáció óta foglalkozik építészettel a család. A családi légkör is befolyásolja a fiatalabbak szemléletmódját, tudását – nem technikai-tárgyi vonatkozásban, hanem érzelmileg.
A kiállítás funkcionális belsőépítészeti alkotásait a wabi-sabi filozófiája ihlette. Erről az irányzatról ma még keveset tudnak Magyarországon, ez japán filozófiai irányzat, a lényege a valóság, a természet szeretete a maga törékeny, múlandó mivoltában. Felhívja a figyelmet arra, hogy a természet apró elváltozásai is szerethetők. Nem kijavítani, hanem elfogadni kell. A hiba csupán szemléletmód kérdése.
A nagymarosi vízlépcső elmaradása után a tájépítészeti kérdések nyitva maradtak, ez egy, az 1930-as években kezdődött, és napjainkig tartó szövevényes építészeti-társadalmi történet. A Bős-Nagymarosi vízlépcső-rendszer nagymarosi részének elmaradása után néhány vízvédelmi elem azonban megvalósult. Ennek a kiemelkedően értékes tájnak a védelme különleges feladat. A táj védelme nagyon nehéz. Hasonló helyzet van Ausztriában (Melk környékén) – még ha az összehasonlítás nehéz is –, ott a történet mutat némi hasonlóságot a dunakanyarbeli történéssel.
Kicsit talál szokatlan az építészet, a városépítészet megkülönböztetése, gyakran ezt két külön szakmának tekintik. Z. Halmágyi Judit praktizáló építészként kapcsolódott bele a városépítészetbe, a főváros városfejlesztési és városképvédelmi bizottságában is ténykedik. Főleg uniós projektek előkésztésében dolgozik. Nem választható külön a két szakma, ugyanaz a filozófiája: nagy léptékben és kicsiben is igaz, inkább a szakmai-etikai megközelítésmód eltérő.