Dr. Korda János - a Magyar Mérnöki Kamara alelnöke
Pár szó a Magyar Mérnöki Kamaráról 1924-ben sikerült a mérnöki szervezeteknek közös mérnöki-építész kamarát alakítani. Ez a kamara jól működött 1944-ig, akkor a Szálasi rendszer megszüntette. 1989-ben az UVATERV-nél a mérnökök egyesületet alapítottak, ez alakult át Magyar Mérnöki Kamarává. A Magyar Mérnöki Kamara jelenleg 19 mérnöki szakterületet képvisel, nagyobb a létszáma (kb. 50 000 fő), mint az építészeknek. A szervezet fővárosi és megyei egységekre tagolódik. Olyanok is tagok, akiknek nem lenne kötelező a kamarai tagság (önkéntesen pár ezer tag). Ők a szolgáltatások miatt, az érdekvédelmi tevékenységért (jogi, anyagi, információs előnyök) tagjai a kamarának. A kamara megjelenteti a Mérnökújság c. lapot és kedvezményes vásárlási és továbbképzési lehetőségeket szervez. Zömmel nem maguk oktatnak, hanem szervezetek továbbképzéseit bírálják el és akkreditálják. A közelmúltban át kellett venni a mérnöktovábbképzés, és érdekvédelem adminisztrációját is. Feladatuk lett az ezekkel kapcsolatos jogszabályok kezdeményezése is. Nagy segítséget jelentett az osztrák brüsszeli delegáció vezetőjének Bécsben tartott előadása a lobbizás technikájáról. Az előadás nagyon jó „tippeket” adott: pl. „Végezd el a jogszabály-alkotó köztisztviselő munkáját helyette, és tartsd titokban. Az fog megjelenni a jogszabályban, amit csináltál.” A jogszabályalkotás viharos, nagy tempójú dolog. Jó az együttműködés az Építészkamarával, gyakran „ellesik” az Építészkamara jó ötleteit. A videó lejátszása új ablakban.A szülői környezet is befolyásolta a pályaválasztását, a Kertészeti Egyetem kiválasztásában még a Feneketlen-tónak is szerepe volt... A kertépítészeti szak választása után jutott el a jelenlegi pályára.
Több generáció óta foglalkozik építészettel a család. A családi légkör is befolyásolja a fiatalabbak szemléletmódját, tudását – nem technikai-tárgyi vonatkozásban, hanem érzelmileg.
A kiállítás funkcionális belsőépítészeti alkotásait a wabi-sabi filozófiája ihlette. Erről az irányzatról ma még keveset tudnak Magyarországon, ez japán filozófiai irányzat, a lényege a valóság, a természet szeretete a maga törékeny, múlandó mivoltában. Felhívja a figyelmet arra, hogy a természet apró elváltozásai is szerethetők. Nem kijavítani, hanem elfogadni kell. A hiba csupán szemléletmód kérdése.
A nagymarosi vízlépcső elmaradása után a tájépítészeti kérdések nyitva maradtak, ez egy, az 1930-as években kezdődött, és napjainkig tartó szövevényes építészeti-társadalmi történet. A Bős-Nagymarosi vízlépcső-rendszer nagymarosi részének elmaradása után néhány vízvédelmi elem azonban megvalósult. Ennek a kiemelkedően értékes tájnak a védelme különleges feladat. A táj védelme nagyon nehéz. Hasonló helyzet van Ausztriában (Melk környékén) – még ha az összehasonlítás nehéz is –, ott a történet mutat némi hasonlóságot a dunakanyarbeli történéssel.
Kicsit talál szokatlan az építészet, a városépítészet megkülönböztetése, gyakran ezt két külön szakmának tekintik. Z. Halmágyi Judit praktizáló építészként kapcsolódott bele a városépítészetbe, a főváros városfejlesztési és városképvédelmi bizottságában is ténykedik. Főleg uniós projektek előkésztésében dolgozik. Nem választható külön a két szakma, ugyanaz a filozófiája: nagy léptékben és kicsiben is igaz, inkább a szakmai-etikai megközelítésmód eltérő.