Pályaív

Ferencz István DLA, Kossuth-díjas építész

  Pályaív   Nem építészként kezdte a pályafutását, de az építészetben lehetséges kitüntetések mindegyikét megkapta. A hajóépítés, az építészet, az emberépítés – ez egybeálló „csokor”. Fiatal korában olimpikon szeretett volna lenne – ezért ment hajóépítőnek; Parti Jánoshoz került tanulni. Később Plesz Antal biztatására ment az Iparművészeti Főiskolára.   Édesapja molnár volt (Edelényben) minden munka rá maradt, vég nélkül építette a disznóólakat. Ösztönösen beléivódott a terek alkotása. Miskolcon érettségizett 1962-ben; nem túl jó tanuló volt, de jól rajzolt. Ezért gondolt arra, hogy az Iparművészeti Főiskolára jelentkezik, mert ott nincs felvételi, csak a képességek vizsgálata. A Főiskolán más szakmák (textil, formatervező, keramikus stb.) művelőit is megismerte; olyan barátságok szövődtek, amelyek kedvezően hatottak az építész tudására is.   A Főiskoláról építész pályára indulni nehezebb volt, a 70-es években bizalmatlanság kísérte. Először egy építész irodában kezdett, itt Plesz Antallal került össze. Hét évig „másodkezes” volt, ez után született az első saját épülete. Ez hiányzik a mai világban: mester mellett kell felnőni. A diploma után két évvel került a mesteriskolára.   Számos szakmai díjat kapott, mindegyikre büszke. Az Ybl-díjat 44 évesen kapta, a miskolci egyetem aulájáért és a miskolci Zenemalomért. Tanított és tervezett egyszerre; a megépült házak sikere juttatta el a Kossuth-díjhoz, ezt követte a Prima díj.   A jelenlegi magyar építészet „vergődik”. Nem a pénzhiányról van szó, a saját szakma problémáinak eredői itthon keresendők. A Kárpát-medencében bárhol aranyat lehet találni, ebből kell táplálkozni, akkor sosem lesz elégedetlen. Nem kell másutt mintákat keresni, mert ennek következménye a „már láttuk valahol” minősítés.  

Értékelés: Select rating12345

Értékelésem: Nincs. Értékelés: 5 (2 szavazat)

A videó lejátszása új ablakban.