Két munkájával dicsekedne, az egyik az életrajzi könyve. Írt egy könyvet, aminek az a címe, hogy „Kétszer huszonnyolc = 56”. Ez két rejtélyes szám; az 56-ot nem kell magyarázni, de a kétszer 28-at igen. Callmeyer Ferenc 1928-ban született – számmisztikáról van szó – egy olyan városban, amit a monarchia alatt 28-as városnak neveztek, azért, mert megállt a Budapest – Kassa vonat Miskolcon, és a kalauz elkiáltotta magát: „Miskolc 28”, ti. ennyi ideig állt ott a vonat. Miskolc az egyik szereplője a regénynek, a másik, ami nem annyira ismerős most már a fiatal generációnak: a panel. A panellel küzdött életem egy jó részén keresztül. Az unalmas panellal, csak kilenc emeletet lehetett belőle építeni, csak egyféle panellel – ebből egy országos unalom származott, holott a világ minden részén építettek panelből, Skandináviában, Franciaországban, Dániában – onnan indult – és azok az épületek valamivel derűsebbek, valamivel emberibbek lettek, mint az itthoniak. Amikor a panelépítésnek vége kezdett lenni, akkor a miskolci házgyárat rábeszélte, hogy próbáljanak már meg építészeket megfaggatni, hogy lehet-e a panelból mást is csinálni, mint ami a megszokott kép volt. Kiírtak egy tervpályázatot, munkatársaival és elsősorban a fiaival megnyerték ezt a pályázatot és utána kijelöltek az Avason egy területet, ahol az első az első lakótelep felépült (akkor még lakóparknak nevezték). Felépítettek egy olyan együttest, amelyik ma is kibírja az építészeti bírálatot, mert a panelből változatos sorházakat csináltak, bevonták téglával és olyan házakat építettek, amelyben a tető utolsó emeletén egy kétszintes lakás volt tetőkerttel – tehát lehetne mást is csinálni a panelből.
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| CV_Callmeyer_Ferenc.doc | 27 KB |
A szülői környezet is befolyásolta a pályaválasztását, a Kertészeti Egyetem kiválasztásában még a Feneketlen-tónak is szerepe volt... A kertépítészeti szak választása után jutott el a jelenlegi pályára.
Több generáció óta foglalkozik építészettel a család. A családi légkör is befolyásolja a fiatalabbak szemléletmódját, tudását – nem technikai-tárgyi vonatkozásban, hanem érzelmileg.
A kiállítás funkcionális belsőépítészeti alkotásait a wabi-sabi filozófiája ihlette. Erről az irányzatról ma még keveset tudnak Magyarországon, ez japán filozófiai irányzat, a lényege a valóság, a természet szeretete a maga törékeny, múlandó mivoltában. Felhívja a figyelmet arra, hogy a természet apró elváltozásai is szerethetők. Nem kijavítani, hanem elfogadni kell. A hiba csupán szemléletmód kérdése.
A nagymarosi vízlépcső elmaradása után a tájépítészeti kérdések nyitva maradtak, ez egy, az 1930-as években kezdődött, és napjainkig tartó szövevényes építészeti-társadalmi történet. A Bős-Nagymarosi vízlépcső-rendszer nagymarosi részének elmaradása után néhány vízvédelmi elem azonban megvalósult. Ennek a kiemelkedően értékes tájnak a védelme különleges feladat. A táj védelme nagyon nehéz. Hasonló helyzet van Ausztriában (Melk környékén) – még ha az összehasonlítás nehéz is –, ott a történet mutat némi hasonlóságot a dunakanyarbeli történéssel.
Kicsit talál szokatlan az építészet, a városépítészet megkülönböztetése, gyakran ezt két külön szakmának tekintik. Z. Halmágyi Judit praktizáló építészként kapcsolódott bele a városépítészetbe, a főváros városfejlesztési és városképvédelmi bizottságában is ténykedik. Főleg uniós projektek előkésztésében dolgozik. Nem választható külön a két szakma, ugyanaz a filozófiája: nagy léptékben és kicsiben is igaz, inkább a szakmai-etikai megközelítésmód eltérő.