Ott voltam a MÉK és a MÉSZ megalakulásánál

Két munkájával dicsekedne, az egyik az életrajzi könyve. Írt egy könyvet, aminek az a címe, hogy „Kétszer huszonnyolc = 56”. Ez két rejtélyes szám; az 56-ot nem kell magyarázni, de a kétszer 28-at igen. Callmeyer Ferenc 1928-ban született – számmisztikáról van szó – egy olyan városban, amit a monarchia alatt 28-as városnak neveztek, azért, mert megállt a Budapest – Kassa vonat Miskolcon, és a kalauz elkiáltotta magát: „Miskolc 28”, ti. ennyi ideig állt ott a vonat. Miskolc az egyik szereplője a regénynek, a másik, ami nem annyira ismerős most már a fiatal generációnak: a panel. A panellel küzdött életem egy jó részén keresztül. Az unalmas panellal, csak kilenc emeletet lehetett belőle építeni, csak egyféle panellel – ebből egy országos unalom származott, holott a világ minden részén építettek panelből, Skandináviában, Franciaországban, Dániában – onnan indult – és azok az épületek valamivel derűsebbek, valamivel emberibbek lettek, mint az itthoniak. Amikor a panelépítésnek vége kezdett lenni, akkor a miskolci házgyárat rábeszélte, hogy próbáljanak már meg építészeket megfaggatni, hogy lehet-e a panelból mást is csinálni, mint ami a megszokott kép volt. Kiírtak egy tervpályázatot, munkatársaival és elsősorban a fiaival megnyerték ezt a pályázatot és utána kijelöltek az Avason egy területet, ahol az első az első lakótelep felépült (akkor még lakóparknak nevezték). Felépítettek egy olyan együttest, amelyik ma is kibírja az építészeti bírálatot, mert a panelből változatos sorházakat csináltak, bevonták téglával és olyan házakat építettek, amelyben a tető utolsó emeletén egy kétszintes lakás volt tetőkerttel – tehát lehetne mást is csinálni a panelből.