Népi hagyományaink

 

A konferenciasorozat hatodik éve él ebben a témában. Ideje a hagyományokról megmutatni, hogy azok nem okvetlenül a múzeumokba valók. A közgondolkodás a hagyományt a múlt részének tartja, amit régen a falvakban csináltak. Ezzel szemben a hagyomány az, ami régen is volt és ma is van.

 

Nagyon sok hagyomány van jelen az életünkben: a viccmeséléstől a borotválkozáson, a kézfogáson át az ebédkezdő levesig – mind-mind hagyomány. De élnek a fekete macskával, a kéményseprővel, a karácsonyfával kapcsolatos hagyományok is. Ez mind-mind a hagyományos kultúrának a része. Más részeit már nem gyakoroljuk, a feledésbe merülő szegmensben is nagyon sok olyan eljárást, technológiát találni, ami nagyon hasznos lehet a mai ember életvitelében, hasznos alternatívákat adhat a lakótér használatához, az energiagazdálkodáshoz.

 

A vályogról elterjedt, hogy vizesedik – ahogy a beton, a tégla: ha kap vizet. Önmagában nem más a kapillaritása, mint más anyagnak. Egy különbség van: a nemzetközi építőipar hatalmas marketinggel vezeti be a piacra az eredményeit. Az első intézkedéseik között volt mindig, hogy a döntéshozókat rávegyék, hogy a hagyományos építőanyagokra ne adjanak kölcsönt. Ma sem kap a banktól kölcsönt, aki vályogból akar építkezni. A trösztök anyagaira igen.

 

A másik különbség az, hogy a tégla, a betonelem létrejöttéhez nagyon sok szén-dioxidot kell „termelni”. Ugyanolyan méretű és tulajdonságú vályogtégla elkészítésekor nulla köbméter szén-dioxid kerül a levegőbe. Ugyan folyamatosan emlegetjük az energiaválságot, de a jogrendszer erőteljes hátszelével a bankok azokat az építőanyagokat részesítik előnyben, amelyek létrehozásához szén-dioxid kibocsátására van szükség.

 

Kész a szép vályogház. A hagyományos tüzelőberendezések jelentik a következő nagy kérdéskört. 100 évvel ezelőtt a magyar falvak többé-kevésbé önellátó közösségek voltak, lakótereikben annyi térrel, amennyire egy embernek szüksége van, beleértve az udvart is. A magyarországi panelházak négyzetméter-normája, ami jelentősen különbözik például a csehszlovákiaitól, rendkívül alacsony, kutyaól-méretű konyhákkal és fürdőszobákkal. Nem csoda, hogy ennyi pszichés betegség van Magyarországon, akár ennek is következményeként.

 

Régen fával, megújuló energiával fűtöttek, s mégsem fagytak meg, pedig keményebb telek voltak. A nádtetőhöz visszatérve: ha egymás mellett látni télen kétféle házat: cseréptetőset és nádtetőset: a cseréptetőn már régen elolvadt a hó, amikor a nádon még áll. A nád olyan jó hőszigetelő, hogy nem engedi ki a lakótérből a meleget.

 

A biomassza-hasznosítás ma Magyarországon a bio-üzemanyagok előállítását jelenti. A mezőgazdaságot ilyen anyagok gyártására állítani és arra biztatni, hogy élelmiszer-termelést hagyja fel: ez pazarlás.