Dr. Istvánfi Gyula - ny. egyetemi tanár
Népi építészet A népi építészet igen tág fogalom. Ma van Kós Káros születésnapja – elsők között volt, akik alkotó módon tudták felhasználni a népi építészetet. Az 1860-as évektől beszéltek a „magyar stílusról”. Az 1900 táján végzett fiatal garnitúra ismerte fel, hogy ez a „rangos” építészetben is megjelenhet, bár a folyamat már korábban kezdődött. Lechner Ödön a stílus felől közelítette meg a népi építészetet, de felhasználta a népi díszítőművészet elemeit is, s beillesztette a modern építészetbe. Ahogyan fölöltöztette az épületet, ahogyan honi anyagokat alkalmazott (kerámia, tégla), azzal megmutatta, hogy a hazai elemeket is lehet alkalmazni. Kósék voltak, akik a népi építészeti elemeket a tömegformálásban is alkalmazva a rangos építészet szintjére emelték. Több mint ezeréves fejlődés végére, a 19-20. századra ért el olyan állapotot a vidék építészete, amiből természetes volt, hogy létrejöjjön egy egységesnek tűnő magyar népi építészet (regionális sajátosságokkal, kulturális jegyekkel). Kósék az erdélyi formakincset emelték be a magas építészetbe, mások más tájegységekhez vonzódtak, de mindegyikük modern módon tette. 1948-ig természetes volt, hogy miként nyúlnak a vidéki építészethez. Ezt követően széthullott a népi építészet, majd elfordultak a múlttól, idegen ötletek, anyagok alapján épültek új épületek. Mára még ez is tovább romlott a falusi építészetben. Nem biztos, hogy az Európai Unió tiltja a régi anyagok használatát, sőt, most jön divatba. Az Európai Uniónak lehet, hogy túl sok béklyót tulajdonítanak. A francia vagy a német paraszt sem törődik az uniós előírásokkal, mindent nem szolgáltatnak ki. Nálunk nem alakult ki, hogyan védjük meg magunkat, minden ki van szolgáltatva. A népi építészet nem csak muzeológiai, műemléki téma, de a vidék 40%-a még ma is a hagyományos lakókultúrához épült, már korszerűbb anyagokból készült épületekben lakik. A vidéki lét azonban „kiment a gyakorlatból”. A nyugati országokban nem zajlott le a vidékről eláramlás. A régi épületbe, a régi kubatúrába tökéletesen belefér a mai kor igényeinek megfelelő komfort. Mit nyer a település azzal, hogy megtartják a régi házakat? Minden falunak van arculata, a falvak nem egyformák. A település „arca” egyéni, ezt őrzik meg a házak. Hiába szépek esetleg a házak egyenként, kirínak a sorból, ebből keletkezik egy zavarosság, építészeti öntudatvesztés, emiatt a vidéki települések furcsák: mediterrán tetők, lapos tetők stb. A népi építészet nincs igazán rendben, sokféle eszme zavarta meg ezt a világot. Ma a divatok, és részben az építész szakma hibái is rombolják a régi karaktert. A régi anyagok is hiányoznak: rozsszalma, nád stb. Az új gyártmányok (tetőfedők, festékek stb.) csiricsáré világot hoznak létre. A népi építészet még most is lehet ötletadó belső tartaléka az építészetünknek.| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| CV_Istvanfi_Gyula.doc | 23 KB |
A szülői környezet is befolyásolta a pályaválasztását, a Kertészeti Egyetem kiválasztásában még a Feneketlen-tónak is szerepe volt... A kertépítészeti szak választása után jutott el a jelenlegi pályára.
Több generáció óta foglalkozik építészettel a család. A családi légkör is befolyásolja a fiatalabbak szemléletmódját, tudását – nem technikai-tárgyi vonatkozásban, hanem érzelmileg.
A kiállítás funkcionális belsőépítészeti alkotásait a wabi-sabi filozófiája ihlette. Erről az irányzatról ma még keveset tudnak Magyarországon, ez japán filozófiai irányzat, a lényege a valóság, a természet szeretete a maga törékeny, múlandó mivoltában. Felhívja a figyelmet arra, hogy a természet apró elváltozásai is szerethetők. Nem kijavítani, hanem elfogadni kell. A hiba csupán szemléletmód kérdése.
A nagymarosi vízlépcső elmaradása után a tájépítészeti kérdések nyitva maradtak, ez egy, az 1930-as években kezdődött, és napjainkig tartó szövevényes építészeti-társadalmi történet. A Bős-Nagymarosi vízlépcső-rendszer nagymarosi részének elmaradása után néhány vízvédelmi elem azonban megvalósult. Ennek a kiemelkedően értékes tájnak a védelme különleges feladat. A táj védelme nagyon nehéz. Hasonló helyzet van Ausztriában (Melk környékén) – még ha az összehasonlítás nehéz is –, ott a történet mutat némi hasonlóságot a dunakanyarbeli történéssel.
2009 a Bauhaus éve – rendezvények és pályázatok