Schreffel János
A XI. kerület főépítésze Lágymányosi feladatok A Lágymányosi-öböl olyan térség, aminek az adottságai korábban rejtve voltak: közel van a városközponthoz, a Dunához, egy hídhoz, az egyetemi negyedhez. Korábban az öblöt is feltölteni tervezték, és az önkormányzat tulajdonában volt a terület. A kialakítási koncepcióban elsősorban a rekreációs, és sportcélok voltak előtérben. Olyan javaslat alakult ki, amelynek alapján intézményi, sport- és szabadidő-központként kezelték a területet. Országos ötletpályázatot hirdettek a kialakításra, amelyen Kapy Jenő nyerte az első díjat, Toronyi Gábor pedig a másodikat. Toronyi Gáborral kötöttek szerződést, az ő alkotásai láthatók a Kopaszi-gáton, amelyek a természeti környezettel jól harmonizálnak. A közösségi, vendéglátó, kulturális, és kiállítóterek mellett egy igényes parkrendszert is kialakítottak, ami körbefutja az öblöt. Az öblöt ki kellett tisztítani, élővilággal kellett ellátni. Most nagyon tiszta a víz, az öböl igazi gyöngyszeme a térségnek. A szakma nagyon érzékenyen kezelte a kérdést, hogy miért nem Kapy Jenő kapta a megbízást a tervezésre. A pályázati kiírásban eleve szerepelt, hogy a fejlesztő a díjazottak közül választhatja a tervezőt, s a tárgyalások nyomán a fejlesztő – megfelelve a kiírás feltételeinek – Toronyi Gábort választotta.| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| CV_Schreffel_Janos.doc | 35.5 KB |
A szülői környezet is befolyásolta a pályaválasztását, a Kertészeti Egyetem kiválasztásában még a Feneketlen-tónak is szerepe volt... A kertépítészeti szak választása után jutott el a jelenlegi pályára.
Több generáció óta foglalkozik építészettel a család. A családi légkör is befolyásolja a fiatalabbak szemléletmódját, tudását – nem technikai-tárgyi vonatkozásban, hanem érzelmileg.
A kiállítás funkcionális belsőépítészeti alkotásait a wabi-sabi filozófiája ihlette. Erről az irányzatról ma még keveset tudnak Magyarországon, ez japán filozófiai irányzat, a lényege a valóság, a természet szeretete a maga törékeny, múlandó mivoltában. Felhívja a figyelmet arra, hogy a természet apró elváltozásai is szerethetők. Nem kijavítani, hanem elfogadni kell. A hiba csupán szemléletmód kérdése.
A nagymarosi vízlépcső elmaradása után a tájépítészeti kérdések nyitva maradtak, ez egy, az 1930-as években kezdődött, és napjainkig tartó szövevényes építészeti-társadalmi történet. A Bős-Nagymarosi vízlépcső-rendszer nagymarosi részének elmaradása után néhány vízvédelmi elem azonban megvalósult. Ennek a kiemelkedően értékes tájnak a védelme különleges feladat. A táj védelme nagyon nehéz. Hasonló helyzet van Ausztriában (Melk környékén) – még ha az összehasonlítás nehéz is –, ott a történet mutat némi hasonlóságot a dunakanyarbeli történéssel.
Kicsit talál szokatlan az építészet, a városépítészet megkülönböztetése, gyakran ezt két külön szakmának tekintik. Z. Halmágyi Judit praktizáló építészként kapcsolódott bele a városépítészetbe, a főváros városfejlesztési és városképvédelmi bizottságában is ténykedik. Főleg uniós projektek előkésztésében dolgozik. Nem választható külön a két szakma, ugyanaz a filozófiája: nagy léptékben és kicsiben is igaz, inkább a szakmai-etikai megközelítésmód eltérő.