Kálmán Ernő
Magyar Építőművészek Szövetsége elnöke Közmegegyezést! A Magyar Építőművészek Szövetsége olyan civil szervezet, amelyet 1902-ben Lechner Ödön és 20 társa hozott létre. Magyarország akkor prosperáló, erős gazdasági fejlődésben lévő állam volt; az alapítók szükségesnek látták egy olyan szervezet létrehozását, amely a klubszerű szakmai működést és érdekvédelmet ellátja. A Magyar Építész Kamarát 1996-ban alapította az állam, szakmai érdekvédelmi céllal. Állami alapítású köztestület. Ezzel szemben a Magyar Építőművészek Szövetsége olyan országos civil szerveződés, amely egy nemzetközi szervezet (Union International des Architectes – Építészek Nemzetközi Szövetsége) magyarországi képviselője. Egyébként 60 évvel ezelőtt, 1948-ban Pierre Vágó is jelen volt annak a nemzetközi szervezetnek az alakulásánál, ami jelenleg másfél millió építészt képvisel, több mint 130 országban. A Magyar Építőművészek Szövetségének elsődleges feladata a nemzetközi kapcsolattartás, a nemzetközi tendenciák képviselete Magyarországon. Idén a nemzetközi szövetségben is kapott elnökségi szerepet, de létrejött a hasonló helyzetű kamarák, szövetségek problémáival küszködő visegrádi államok szervezeteit összefogó szövetség is. A Magyar Építőművészek Szövetsége ezen kívül gondozza az építészeti díjakat (Ybl-díj, Kós Károly díj, Pro Architectura díj), feladata ezek előkészítése, zsűrizése, bemutatása. A székház 1951 óta nyitott klubként működik, kiállításokkal, rendezvényekkel, étteremmel (az Építészpincét is megfiatalították a közelmúltban); a Szövetség arra törekszik, hogy ezt a fiatalok számára vonzóbbá tegye. A cél a fiatalabb és az idősebb generációk közötti kapcsolatot felerősíteni, hidat teremteni. Amikor az építészhallgatók az egyetem után eldöntötték, hogy valóban építészként fognak tevékenykedni, beléphetnek a minősített tagok közé. A Szövetség feladatának tekinti azoknak az épületeknek a gondozását, bemutatását, amik korszakos jelentőségűek, mert fontos korlenyomatok. E munka eredménye egy film is, amely a XX. századi magyar építőművészet nagy korszakairól (a szecesszióról, a Bauhausról, az organikus építészetről) szól, amelyekben Magyarországnak jelentős hatása volt a világ építészetére. A mai építészet legnagyobb problémája a művészi elképzelés és az anyagi kötöttségek ellentéte. Bárhol Európában (pl. Franciaországban) az építészet nagyon fontos közvetítő szerepet lát el, az építészetnek üzenete volt a világ felé. Pekingben is olyan döntések születtek, melyek nyomán olyan épületek jöttek létre, ahová zarándoklatként járnak a kínaiak (Operaház, Madárfészek uszoda stb.), ez a nemzeti öntudatot is erősíti. Büszkeség a jó döntésekre, amelyek eredménye az olimpia, a sanghaji expo, ahol szintén nagyon komoly építmények születnek. Magyarországon 1990 óta rengeteg a meg nem született épület. Az 1996-os expo területén a tüskecsarnok befejezetlen. a millenniumi városközpontban is elmaradt a konferenciaépület megépítése. A Nemzeti SZínház nem ott, nem úgy, nem egészen azzal a koncepcióval épült meg, ahogyan eredetileg kezdődött, és a Gödörnél ma mindenkinek eszébe jut egy pillanatra ez a történet. A kormányzati negyed épülete korszakosan jó döntés volt: környezethatékony, energiatudatos épületet kívántak építeni – ez sem valósult meg. A szakmát erősen átszövi és emiatt elbizonytalanítja a politika, ezért közmegegyezésre lenne szükség. A Clark Ádám tér állapota és a volt hadügyminisztérium épülete (fél évszázada) probléma. Kiss Péter pályázata egyértelműen kapta az első díjat a zsűritől. Mi más lehetne a döntés alapja, ha nem a társadalmat reprezentáló zsűri döntése? A közpénzek kezelésének két üzenete van: egyrészt az, hogy miként használják fel a pénzt, másrészt, hogy az építészeti üzenetek mennyire „bátrak”. Az Expo-96-ra Turányi Gábor magyar pavilonja korszakos épület lehetett volna, amely ismét megmutathatta volna, hogy a magyar építészet a gyökereiből táplálkozva tud újat, előre mutatót alkotni. Kis Péter munkája is vállalható lett volna. A Clark Ádám tér a bátortalanságot mutatja. A Duna-part egészét érintő nagy koncepcióra lenne szükség; ehhez esetleg egy nagy nemzetközi pályázatra lenne szükség. Itt kiderülhetne, hogy ezen a páratlan értékű területen, amihez mindenkinek van kötődése, mit kellene csinálni.| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| CV_Kalman_Erno.doc | 55.5 KB |
A szülői környezet is befolyásolta a pályaválasztását, a Kertészeti Egyetem kiválasztásában még a Feneketlen-tónak is szerepe volt... A kertépítészeti szak választása után jutott el a jelenlegi pályára.
Több generáció óta foglalkozik építészettel a család. A családi légkör is befolyásolja a fiatalabbak szemléletmódját, tudását – nem technikai-tárgyi vonatkozásban, hanem érzelmileg.
A kiállítás funkcionális belsőépítészeti alkotásait a wabi-sabi filozófiája ihlette. Erről az irányzatról ma még keveset tudnak Magyarországon, ez japán filozófiai irányzat, a lényege a valóság, a természet szeretete a maga törékeny, múlandó mivoltában. Felhívja a figyelmet arra, hogy a természet apró elváltozásai is szerethetők. Nem kijavítani, hanem elfogadni kell. A hiba csupán szemléletmód kérdése.
A nagymarosi vízlépcső elmaradása után a tájépítészeti kérdések nyitva maradtak, ez egy, az 1930-as években kezdődött, és napjainkig tartó szövevényes építészeti-társadalmi történet. A Bős-Nagymarosi vízlépcső-rendszer nagymarosi részének elmaradása után néhány vízvédelmi elem azonban megvalósult. Ennek a kiemelkedően értékes tájnak a védelme különleges feladat. A táj védelme nagyon nehéz. Hasonló helyzet van Ausztriában (Melk környékén) – még ha az összehasonlítás nehéz is –, ott a történet mutat némi hasonlóságot a dunakanyarbeli történéssel.
Kicsit talál szokatlan az építészet, a városépítészet megkülönböztetése, gyakran ezt két külön szakmának tekintik. Z. Halmágyi Judit praktizáló építészként kapcsolódott bele a városépítészetbe, a főváros városfejlesztési és városképvédelmi bizottságában is ténykedik. Főleg uniós projektek előkésztésében dolgozik. Nem választható külön a két szakma, ugyanaz a filozófiája: nagy léptékben és kicsiben is igaz, inkább a szakmai-etikai megközelítésmód eltérő.