Kecskemét, rehabilitációs, környezetépítészeti ötletpályázata

Kerényi József

  Kecskemét, rehabilitációs, környezetépítészeti ötletpályázata   Kecskemét elismert főépítésze volt 20 éven át. 1964-ben került Kecskemétre, akkor ez egy mezőgazdasági település volt, nem tartozott az akkori politika által kiemelten kezelt ipari területekhez. Akkoriban Kecskemét és az egész Bács-Kiskun megye kevesebb lakás építésére kapott lehetőséget, mint egy ipari város, például Salgótarján. Ez a szegénység adta a lehetőséget, hogy Kecskemétnek azokat az értékes épületeit, amelyek vagy elveszítették a funkciójukat, tartalmukat, vagy rosszul használták őket, ezeket ne dózerolják el, hanem ezeket az értékes régi épületeket megpróbálják új tartalommal megtölteni, újra visszafogadni őket a város nagy családjába.   Fiatal építészként kezdte ezt a munkát, akkor még nem tudta, hogy 10-15 év múlva majd a nagyvilágban ezt hívják városrehabilitációnak. Ennek az egyik oldala az, hogy őrizzük meg az értékeinket, a másik oldala pedig, ha építenek, akkor a helyre, az ottani kultúrára jellemző módon építsenek. Ez volt a nagyon izgalmas ebben a kecskeméti korszakban, hogy a pusztuló zsinagógából, ami akkor beázó állapotban bútorraktár volt, de még mindig a főtér meghatározó eleme, az akkori Tudomány és Technika Házát alakítsák ki, tehát ne dózerolják le, ne építsenek újat.   Amikor újat építettek – legyen az a Kerámia Stúdió, vagy a Naiv Művészek Múzeuma mellett a Szórakaténusz, a játékház – azt az ottani kultúrának megfelelően, magas tetővel, fehérre meszelt falakkal építették meg. Ez nagyon izgalmas, hiszen az építészet egy városnak, az ott élő embereknek, az építő embereknek a látható történelme. Ha a zsinagóga tornyát és a zsinagógát elbontották volna, akkor egyszerűen nemcsak valami esztétikai kárt okoztak volna, de történelemhamisítást elkövettek volna.   Ott fedezte fel, hogy sokszor az igazi, nagy értékek a szemünk előtt vannak, naponta elmegyünk előtte és nem vesszük észre. Amikor egyszer építkezés közben a volt zsinagógának az ajtaján kijött és körülnézett – szemben volt a nagytemplom –, akkor jött rá, hogy ezen az egyetlen egy főtéren, az ország valamennyi számottevő felekezetének a temploma helyet kapott. Ezek a tornyok Kecskemét demokráciáját, a város lelkiségét jellemzik.   Nagy adósságunk nekünk magyaroknak, hogy a szecesszió, ami a 70-es évektől kezdve megint a művészettörténészek izgalmas kérdéskörévé vált, hogy azt a magyar sajátosságot nem tudtuk még elmondani a világnak, hogy míg Nyugat-Európában a szecesszió idején befejezett városok voltak, addig nálunk Magyarországon ebben a vonulatban, ami Cegléd, Kecskemét, egészen Marosvásárhelyig, a történelem mindig elpusztította a városközpontokat. Tulajdonképpen Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason, Marosvásárhelyen a szecesszió az elpusztított városközpontok helyén alakította ki a szecessziós városközpontokat. Kecskeméten a főteret Lechner, Pártos neve jegyzi; a Városháza épülete, a Cifra Palota és Mende Valérnak a háza – ha ezeket külön-külön akarjuk elemezni, akkor lehet, hogy nem olyan értékesek, de ezek így együtt a világ csodája. Ez például adósságunk a nagyvilág felé.   Ez a mai korra is vonatkozik – adott esetben a Kodály Intézetnek a megvalósítása, a volt ferences kolostor épületében. Sokan támogatták ezt a munkát: Gajdócsi István, aki nagy formátumú ember volt, szinte véletlenül került a megyei elnöki pozícióba, aki végig támogatta és segítette ezt a folyamatot.   Az építész nem állhat egyedül. Gyönyörű most utólag visszatekinteni, de ennek a küzdelemnek nagy áldozatai is voltak kollegáink közül, akik majd belehaltak. A Kodály Intézetben tanulhatjuk meg azt, ha bemegyünk, hogyan jön létre a világszínvonal. A japánok jönnek ide hozzánk, ezt kellene megint felfedezni...  

Csatolmány	Méret
CV_Kerenyi_Jozsef.doc	33 KB

Értékelés: Select rating12345

Értékelésem: Nincs. Értékelés: 1 (1 vote)

A videó lejátszása új ablakban.