Jászberényből indultam

 

Döntő volt a pályáján, hogy a Kaukázusban is járt, jász őshazában. Erről jelentek meg első cikkei az Építőművészetben, a Műemlékvédelemben, és ez az utazás, ez a fantasztikus fiatalkori út, döntően meghatározta a későbbi pályáját. A jászok természetesen nem nemzetiségnek tartják magukat, hanem a kunokkal együtt nemzetalkotóknak. Mára a jász csak nyelvemlék maradt, de az is csak a pilisi jászoknak, egy odatelepített kis jász csoportnak a latin jász névjegyzéke, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a két nép rokonságban volt. A mi jászaink a tatárjárás után a kunokkal kerültek a mai helyükre.

 

Jászberényben három gyönyörű pietát állítotthelyre, ez már teljes értékű műemlék helyreállítás, el is készültek a munkák...

 

Fiatalon kapta egy szárazmalom helyreállításának feladatát, még azt sem tudta, hogy egy szárazmalomnak hogyan kell kinéznie, hiszen akkor ez volt az egyetlen, berendezésében is megmaradt szárazmalom Szarvason. A szárazmalmok az időjárástól viszonylag függetlenül működtek, ezek lóvontatású malmok, van egy hatalmas keringő sátor és ebben két, vagy három ló forgatta a szerkezetet és ez biztosította az őrlést. Ezeket Tessedik Sámuel „lónyúzó” malmoknak hívta.

 

A helyreállításoknál az építészek nevét mindig lehagyják, nemcsak a szárazmalmoknál, máshol is. A fotós, a néprajzos és az egyéb neve nagy betűkkel van feltüntetve... Most készül a Népi Építészeti Enciklopédia, abban minden alkotó nevét kiírják, elsősorban a felelős tervezőét.

 

Tihanyban egy épületből egy gyógyszertárat kellett terveznie a falunak. Aztán módosult a feladat, mert gyógyszertárnak nem volt jó, ezért idegenforgalmi hivatal lett a parasztházból. Ez a három ívnyílásos, csodálatosan szép tornác a helyreállítás során került elő, saját kezével bontotta ki a falból. Érdekes történet kapcsolódik ehhez az épülethez. A tihanyi apátság kocsisa építette ezt a házat, a Márffi család. Az épületre az anyagiakat úgy kapta, hogy az apátság parasztjai fellázadtak, az apát ment lecsendesíteni őket, az emberek karóval-kaszákkal fogadták, így az apátnak menekülnie kellett. A kocsisa egy nap alatt, egynapos jégen hozta át az apátot, ezért kapott jutalmat, így épült két kis füstös ház helyén ez a rangos, tihanyi gazdaház.

 

Zamárdi szintén egy viszonylag korai műemlék helyreállítás volt. Holler Miklós nagyon szigorúan tartott, személyesen ellenőrizte a helyszíni kutatásokat. 1947-ben épült a ház, a helyreállításnál, a homlokzatnál és a tornácnál visszaállították a Balaton déli partján jellegzetes zsúpfedelet. Ez füstös ház, tehát kémény nélküli ház volt, de ide már szabadkéményt is építettek. Meghagyták a nyílászáró rendszerét a füstös háznak és a szabadkéményt is meghagyták, mert építészetileg érdekes. A leégett pajtát, a neves építész Tóth János vázlata alapján sikerült rekonstruálni és hogy tovább bonyolódjon a dolog, amit akkor nagyon szigorúan vettek, a szemben levő házból áthoztak egy félkör-záródásos pajtát. Ilyen már egy sincs, csak ez a tájháznál, ez ma is látogatható, működő, üzemképes épület.

 

Gönc különleges, érdekes település, sokáig Abaúj vármegye székhelye volt. Itt egy háromrészes pincerendszer van... A történelmi Magyarországból megmaradt rész, ami nem volt hadszíntér és hódoltsági terület... Háromsoros pincerendszer van az épület alatt, a helyreállításnál megtalálták a középkori elemeket, az ajtót, a rejtekhelyes pincét, A cikk-cakk alakú menekülő folyosót, lőrést a pincében és a konyhában is. Részben sikerült ezt megkutatni és helyreállítani – Wirth Péterrel csinálták a helyreállítását ...

 

Komlóska zsákfalu, az a világ vége, innen nem megy tovább az út és ez a falu csodálatosan szép épületeket konzervált. Ilyen az az épület is, amit az utolsó pillanatban sikerült megmenteni. A régi kemence, ferde füstelvezetéssel, a padlástérbe ment a füst, megmaradt az eredeti tüzelő, zsuppos a ház, faszerkezetű, csodálatosan szép...