Fazekas Imre
Hídmester dinasztia Az édesapja a háborúban utász volt, hidakat épített és amikor felkerült Pestre, akkor hidakkal is foglalkozott. Amikor a háború után a Margit híd hídmestere meghalt, rá került a választás. Édesapja 1950-től volt hídmester, majd amikor nyugdíjba ment 76-ban, akkor került a helyére. Előttem már nyolc évig a bátyja volt a hídmester, de nem a Margit hídon, hanem a Lánchídon; ő inkább készült a hídmesterségre. Fazekas Imre nem készült a hídmesterségre, szinte csak belecsöppent. 1970-ben került a hidakhoz, akkor még a karbantartó csoportban dolgozott. Aki abban az időben lett hídmester, annak az összes meg kellett ismernie, kívülről, belülről. Ma már nemcsak a Margit hídon hídmester, hanem ha más hídmester elmegy szabadságra, akkor ő helyettesíti, olykor (pl. karácsony előtt vagy a szabadságolások alatt) két hidat is ellát. Egy hídmesternek ismernie kell az egész hidat, annak mindenféle szerkezetét, hogy hol található, miből áll, hogy néz ki – ez az egyik legfontosabb dolog. Nagyon kell figyelni a hibákra. Naponta végig kell menni a híd szerkezetén, alul-fölül és mindenféle hibát meg kell jegyezni, hogy hol vannak, utána továbbítani kell ezt a feljegyzést. Ha komolyabb hibáról van szó, akkor mások is megnézik. A hídnak van külön hídmérnöke is, aki erre van szakosodva. Korábban már jelezte, hogy a Margit-hídon milyen állapotok vannak, de a villanyoszlopok javítása a tulajdonos (az Elektromos Művek) feladata. A felújítás késése miatt most még figyelmesebben kell ellenőrizni a híd alsó szerkezetét, ha nagyobb romlás adódna, akkor rögtön jelenteni kell. A híd alatt sok vezeték található: vízcsövek, gázcső, termálvíz, valamint elektromos meg távközlési kábelek is. Ezek külön vannak, külön-külön kábelcsatornában mennek. A híd alatt öt kezelőjárda van, de nem könnyű végigmenni, mert ezek több mint százéves szerkezetek, itt sajnos négykézláb kell mászni sok helyen. A mai hidakon már kényelmesen lehet haladni. A Lánchídon jelenleg az unokaöccse (a bátyja fia) a hídmester, azelőtt meg a bátyja volt. Gyakran más hidakon is szolgálatot teljesítenek: most például a Lánchídon helyettesíti a szabadságon lévő unokaöccsét. Egyre nehezebb a hidat vizsgálni, mert többet kell mászkálni és ezt könnyíteni kellene, létrákat meg kezelőjárdákat kellene építeni. Reméli, hogy a felújítás során ezek is megújulnak majd. Az irodája is a hídon van, sőt az íróasztal is ugyanaz, mint az édesapjáé, mert nem változtatott rajta és ott is lakik. A háború után az volt a cél, hogy a hídmesterek a híd mellett legyenek mindig, éjjel-nappal; ma már erről nincs szó. Van ott egy hídmúzeum is, de sajnos kevesen tudnak róla, s most nincs is nyitva, mert az is átépítik. A Margit-híd a kedvence, ott nőtt fel, már 32 éve ott dolgozik. Külföldön a kedvenc hídja a Golden Gate San Franciscoból, szívesen megnézné közelebbről. A budapesti hidak közül a legszebb a Lánchíd; persze a Szabadság-híd is csodálatos, összességében a belső hidak a legszebb hidak. A Megyeri hidat még nem látta közelről, bár már többször járt arra, amikor még építették. A fia nem valószínű, hogy hídmester lesz, de az unokaöccse fia nagyon érdeklődik a hidak után. Szeretné, mert érdekes dolog, hogy egy dinasztia már milyen régen itt van a hidaknál.| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| CV_Fazekas_Imre.doc | 21.5 KB |
A szülői környezet is befolyásolta a pályaválasztását, a Kertészeti Egyetem kiválasztásában még a Feneketlen-tónak is szerepe volt... A kertépítészeti szak választása után jutott el a jelenlegi pályára.
Több generáció óta foglalkozik építészettel a család. A családi légkör is befolyásolja a fiatalabbak szemléletmódját, tudását – nem technikai-tárgyi vonatkozásban, hanem érzelmileg.
A kiállítás funkcionális belsőépítészeti alkotásait a wabi-sabi filozófiája ihlette. Erről az irányzatról ma még keveset tudnak Magyarországon, ez japán filozófiai irányzat, a lényege a valóság, a természet szeretete a maga törékeny, múlandó mivoltában. Felhívja a figyelmet arra, hogy a természet apró elváltozásai is szerethetők. Nem kijavítani, hanem elfogadni kell. A hiba csupán szemléletmód kérdése.
A nagymarosi vízlépcső elmaradása után a tájépítészeti kérdések nyitva maradtak, ez egy, az 1930-as években kezdődött, és napjainkig tartó szövevényes építészeti-társadalmi történet. A Bős-Nagymarosi vízlépcső-rendszer nagymarosi részének elmaradása után néhány vízvédelmi elem azonban megvalósult. Ennek a kiemelkedően értékes tájnak a védelme különleges feladat. A táj védelme nagyon nehéz. Hasonló helyzet van Ausztriában (Melk környékén) – még ha az összehasonlítás nehéz is –, ott a történet mutat némi hasonlóságot a dunakanyarbeli történéssel.
Kicsit talál szokatlan az építészet, a városépítészet megkülönböztetése, gyakran ezt két külön szakmának tekintik. Z. Halmágyi Judit praktizáló építészként kapcsolódott bele a városépítészetbe, a főváros városfejlesztési és városképvédelmi bizottságában is ténykedik. Főleg uniós projektek előkésztésében dolgozik. Nem választható külön a két szakma, ugyanaz a filozófiája: nagy léptékben és kicsiben is igaz, inkább a szakmai-etikai megközelítésmód eltérő.