László Zsófi, Pálinkás Mariann Gyerekprogramok a Szépművészeti Múzeumban A Szépművészeti Múzeumban már kb. hat éve működik egy múzeumpedagógiai csoport, amely a legkülönfélébb múzeumpedagógiai foglalkozásokat szervezi és tartja a múzeumban. Ezek között van osztályok számára kidolgozott program, van, amelyikhez alkotás kapcsolódik, van, ami előtt a múzeumpedagógus az iskolában felkészíti a gyerekeket a múzeumlátogatásra, ez komplex dolog. Ezen kívül lehet születésnapi bulit is tartani a múzeumban, – szintén egy múzeumpedagógiai foglalkozás keretében – és ami most aktuális ebből a szempontból, az a hétvégi programsorozatuk, ami szombati foglalkozások, illetve családi napok a sorozata. Tavaly szeptembertől úgy működik a dolog, hogy hónapról hónapra egy-egy új társművészeti ág a havi négy alkalmat. Szeptemberben kezdődött a zenével, októberben folytatódott a rajzzal, a vonal művészetével, novemberben a tánc, decemberben a gasztronómia, januárban pedig az építészet az, ami egységbe foglalja ezt a négy alkalmat. Ez áll három szombati foglalkozásból és egy családi napból. Minden egyes foglalkozásra fel kell készülni, és utána járni és a gyerekeknek azt átadni, ami esetleg érdekesség lehet, vagy olyan apró részletre felhívni a figyelmet, amitől beindul a fantáziájuk és érdeklődőbbek lesznek egy-egy társművészet iránt. Arra törekszenek, hogy ne osztályfoglalkozás jellegű legyen ez a kis együttlét a gyerekekkel, hanem próbálják úgy megoldani, hogy önállóan vezetődjenek rá és saját maguktól fedezzenek fel részleteket, újdonságokat. Az első pár percben mindig van jelentkezés – a pedagógusok kérdeznek, a gyerekek jelentkeznek, de a végén kialakul egy nagyon interaktív közösség, barátságok születnek, nagyon sok gyerek visszajár, sok-sok éve részt vesz ezeken a foglalkozásokon. A gimnáziumban egészen rendkívüli szemléletmóddal és komplex módon tanították számára a művészettörténetet, ott kedvelte meg. Akkor még nem tudta, hogy mi a múzeumpedagógia, de a tanárai ösztönzésére fordult ebbe az irányba. Szegedre is képzőművészeti és iparművészeti iskolába járt, kerámia szakra (itt is van egy társterület), utána pedig kirakatrendezői iskolába járt, ott nagyon sokféle technikával, anyaggal és lehetőséggel lehetett megismerkedni, és ezután került Pécsre, festő szakra, ahol elvégezte az egyetemet... A most kezdődő bővítés során a Hősök tere felé, a föld alatt jelentősen bővülni fog a múzeum. Ha minden jól megy, akkor már az idei év végétől megkezdődnek ezek a munkák. Volt egy nagyon komoly tervpályázat, ennek a nyertes terve a Karácsony Tamás építész irodáé. Az egyik családi napon, ami az építészeti múzeumpedagógiai hónap során zajlott, az iroda egyik munkatársa eljött és megmutatta a látványterveket, alaprajzokat a gyerekeknek és próbálta nekik elmagyarázni, hogyan fog kinézni a bővítés. Utána a gyerekek ennek az inspirációja alapján saját elképzelésüket alkothatták meg – makettek, alaprajzok, látványtervek formájában. Tehát elképzelték, hogy az ő szemükben milyen lenne a jövő múzeuma és nagyon izgalmas alkotások jöttek létre. Amint elkezdődik a munka, folyamatosan informálva lesz a közönség. A mostani tervekben az is szerepel, hogy látni is lehet majd az építkezést, mert egy híd lesz majd a gödör felett, ahonnan látható az építkezés. Fenn megmarad egy parkosított terület; a különlegessége a dolognak, hogy az alsó térből a felszín megnyitása segítségével állandóan lehet látni majd a felső épületet. Rengeteg természetes fény lesz és folyamatos marad kontaktus a felső épülettel. Jó dolog, hogy bővül maga a tér és esetleg egy nagyobb gyerek-foglalkoztató is lesz, több gyereket és több alkalommal is lehet fogadni. Magában az épületben semmiféle külső, vagy belső átalakítás nincsen.
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| CV_Laszlo_Zsofi.doc | 28.5 KB |
| CV_Palinkas_Mariann.doc | 30.5 KB |
A szülői környezet is befolyásolta a pályaválasztását, a Kertészeti Egyetem kiválasztásában még a Feneketlen-tónak is szerepe volt... A kertépítészeti szak választása után jutott el a jelenlegi pályára.
Több generáció óta foglalkozik építészettel a család. A családi légkör is befolyásolja a fiatalabbak szemléletmódját, tudását – nem technikai-tárgyi vonatkozásban, hanem érzelmileg.
A kiállítás funkcionális belsőépítészeti alkotásait a wabi-sabi filozófiája ihlette. Erről az irányzatról ma még keveset tudnak Magyarországon, ez japán filozófiai irányzat, a lényege a valóság, a természet szeretete a maga törékeny, múlandó mivoltában. Felhívja a figyelmet arra, hogy a természet apró elváltozásai is szerethetők. Nem kijavítani, hanem elfogadni kell. A hiba csupán szemléletmód kérdése.
A nagymarosi vízlépcső elmaradása után a tájépítészeti kérdések nyitva maradtak, ez egy, az 1930-as években kezdődött, és napjainkig tartó szövevényes építészeti-társadalmi történet. A Bős-Nagymarosi vízlépcső-rendszer nagymarosi részének elmaradása után néhány vízvédelmi elem azonban megvalósult. Ennek a kiemelkedően értékes tájnak a védelme különleges feladat. A táj védelme nagyon nehéz. Hasonló helyzet van Ausztriában (Melk környékén) – még ha az összehasonlítás nehéz is –, ott a történet mutat némi hasonlóságot a dunakanyarbeli történéssel.
Az elsüllyedt világ csodálóinak múzeuma