Fürdők építője

Bujdosó Győző

  A fürdők építője   Napi küzdelmet folytatnak azért, hogy értékes minőségű legyen az, amit csinálnak, és ezzel megtartsák a megbízóikat. A cégnek már jó ideje több fürdőben folyamatos munkái voltak és ez tette lehetővé, hogy újabb megbízásokat kapjanak anélkül, hogy a szerzői jogokat érintené a megbízásuk.   Mindig is vonzódott a múlt építészete iránt, már eleve ezért lett építész. Kecskeméten a gimnáziumban ha kicsit elfordította a fejét az unalmasabb órákon, akkor egy gyönyörű Mayerhoffer András barokk templomot látott. Állandóan izgatta, hogy mi az a múlt, ami ott van és működik. Nagyon nagy kérdés, hogy az építészetben vannak-e építészeten túli mondatok is. Ez akkor megszólította a középiskolában és nem is nagyon dilemmázott azon, hogy mi legyen, annyira biztosan volt benne, hogy ez izgatja. Nagyon izgatta az építészettörténet; nyaranta elment Szekér György építésszel Szabolcsba középkori templomokat kutatni. Egy kalapáccsal a kezében lelkesen segédkezett a templomok szétverésében, aminek a helybeli plébános vagy tiszteletes nem mindig örült, de aztán esténként egy kis bor mellett sikerült meggyőzni a tudomány hasznáról. Ez pont fordítottja annak, amit az építész csinál: itt az ember szétbontott egy gótikus pasztofóriumot, vagy olyan támpillért, amit a leomlott boltozatok bordáiból építettek. Testközelből megtanulta az ember, hogy milyen egy gótikus profil, megtalálta azt a leheletfinom bevésést, a borda tengelyét, ami alapján elkezdtek szerkeszteni. Nagyon érdekes viszonya lett az embernek ezzel a múlttal és több száz évet átlát így az ember.   Az egyetemi időszakában még a posztmodern stílus volt az uralkodó. Ez feltette a kérdést: „Ki vagyok én? Mi az aktuális, a hiteles építészet?” Ezt a kérdést ma is mindenkinek fel kell tennie magában. Ezt a szakmát még ma is nagyon sokan úgy űzik, mint az avantgardizmus előtt a barokk, vagy a középkorban – másolnak valakit és ez is egy vállalható forma. Más a helyzet egy öreg épülettel: ahhoz hozzá kell tenni valamit, ami „én vagyok”, de ugyanakkor ezzel az öreg épülettel valamilyen kommunikációba is kell lépni. Ez nagyon izgalmas kihívás és persze jó kibúvó is az alól, hogy teljesen önálló építészetet műveljen, legalább is kitolja a döntést, hogy „Ki vagyok én?”   Most dolgozik a Lukács-fürdőn. Ez egy nagyon bonyolult épület, nagyon komoly régészeti feltárás is történt, miközben az általa tervezett termál résznek a rekonstrukciója zajlott. A török kori eredet biztosan látszik, az, amit a régi metszeteken látni lehet: egy négy saroktornyos lőpormalom, kicsi erőd. Ennek azt a tornyát, amiről eddig is sejtették, hogy be van foglalva a termálfürdő középső terébe, sikerült azonosítani, illetve megtalálták a lőréseit, a klasszicista átépítéseit, amikor már fürdőként használták. Azt viszont, amit néhány művészettörténész mond, hogy esetleg római kori lenne ez a kicsi erőd, nem sikerült igazolni. Ez mindig lakott hely volt (itt szűkül be a Rózsadomb és a Duna közti keskeny út), ezért mindig megemlítették az utazók.   Nagyon izgalmas dolog ezen belül a termálfürdő, ami eredetileg a férfi termál volt, ugyanis ez a nagyon bonyolult labirintus épület külön női és férfi szakaszokra oszlott és ebben volt termálfürdő, uszoda, iszapfürdő és ezek mind külön, pici telkeken sorakoztak, amik között víz átereszek voltak és ez adja ezt a nagyon bonyolult, többszintes rendszert, hogy eltéved a vendég sokszor. Ez mostanra teljesen eltűnt: a nemek közti felosztás, illetve a funkciók közti felosztás és egy furcsa, átjárható labirintussá vált, de ezt a labirintust igyekeztek megőrizni a termál részen, ahol ez a kerek őrtornyot szépen lassan körbenőtték újabb épületszárnyak. Hagymahéj-szerű szerkezet jött létre.   Eredetileg volt egy összeg erre elkülönítve, ami csak a termálfürdő rekonstrukciójára szolgált, illetve az egész épület akadálymentesítésére. A munkát egy nagyon olcsó felújításnak szánták, ahová egy viszonylag olcsó kismozaik burkolatot szántak, de a kivitelező végül egy sokkal nemesebb anyagra váltotta az általuk kiírt anyagot és akkor módosultak egy kicsit a színek is. Kapóra jött, hogy a régészek megtalálták ezeket az intenzív vöröseket a medencetérben; egy vajszínű kismozaikot kell elképzelni vörös fugával, ami egészen fantasztikus organikus hatást kelt és visszaadja ennek az izzó termálvíznek a démoni vagy gyógyító energiáit.   A Lukács és a Gellért műemléki rekonstrukciója picit más gondolkodást igényelt. A Lukácsnál az ’50-es vagy ’60-as évek felújításának a nagyon lepusztult és nagyon leegyszerűsített architektúrája maradt ránk, amit nem nagyon mertek bántani, mert mindenki így szokta meg a Lukácsot. A Gellért-fürdőnél más volt a helyzet, ott a háborúban elpusztult tereket kellett rekonstruálni és ott sokkal szolgaibb, alárendeltebb, alázatosabb hozzáállást tartottak jónak. Azt gondolta a Gellértnél, hogy itt nálunk annyira sok minden pusztult el vagy a háborúban, vagy az azt követő gondatlanság miatt, hogy igenis sok mindent próbálni kell visszaépíteni ahhoz, hogy a maradék értelmezhető legyen. Például itt a női termál olyan szinten pusztult el és olyan ad hoc felújítások nyomait szenvedte el, hogy azt gondolták, hogy a férfi termál megmaradt részeinek a tükörképét kell előállítani, vagy egy majdnem tükörképét, ugyanis sosem volt a két félteke egyforma. A Gellértről annyit kell tudni, hogy két szimmetrikus alaprajzú, két különnemű termálfürdő van és a kettőt fogja közre az a pezsgőfürdő, ahol a tolótető rekonstrukció szintén a feladatuk volt.  

Csatolmány	Méret
CV_Bujdoso_Gyozo.doc	26.5 KB

Értékelés: Select rating12345

Értékelésem: Nincs. Értékelés: 5 (1 vote)

A videó lejátszása új ablakban.