Hajdú Anikó - Kántor Lilla -
BME 5. éves építészhallgatók Fényjáték – Siker Velencében A Velux pályázat már régebbről ismert. Az egyetemen is közzétették, az interneten megtalálták a korábbi pályázatok anyagát. A témát már korábban is vizsgálták: építész hallgatókként, a tereket tanulván, a tömegformálással ismerkedve tartják lényegesnek a fény szerepét. A „fénycsapda” kifejezés egy megnevezés az indirekt világításmódra. Sok olyan helyzet van, ahol direkt módon pl. egy ablakkal nem lehet megoldani a bevilágítást. A fénycsapda megoldás arra, hogy a természetes fény bejusson a térbe. Nem az a jó, ha csak mesterséges fényforrásokat alkalmaznak a világításra. Ez az energiatudatosság szempontjából, az egészségtudatosság szempontjából is nagyon fontos. Hatféle megoldást találtak ki, ezeket részletesen le is írják: rések, fényvezető nyílások, tükröző felületek kombinációi adnak szórt megvilágítást a térben. A pályázat egy másik nyertesének munkája egy hatalmas vízhengeren keresztül vezette be a fényt a térbe – ez egy kicsit hasonló megoldás, Diplomamunka előtt külföldre mennek, megismerkedni egy kicsit a másfajta építészettel, a másféle oktatással, másféle látásmódokkal, gondolkodásmódokkal (például a művészeti irányból történő megközelítéssel).| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| CV_Hajdu_Aniko.doc | 61.5 KB |
| CV_Kantor_Lilla.doc | 69.5 KB |
A szülői környezet is befolyásolta a pályaválasztását, a Kertészeti Egyetem kiválasztásában még a Feneketlen-tónak is szerepe volt... A kertépítészeti szak választása után jutott el a jelenlegi pályára.
Több generáció óta foglalkozik építészettel a család. A családi légkör is befolyásolja a fiatalabbak szemléletmódját, tudását – nem technikai-tárgyi vonatkozásban, hanem érzelmileg.
A kiállítás funkcionális belsőépítészeti alkotásait a wabi-sabi filozófiája ihlette. Erről az irányzatról ma még keveset tudnak Magyarországon, ez japán filozófiai irányzat, a lényege a valóság, a természet szeretete a maga törékeny, múlandó mivoltában. Felhívja a figyelmet arra, hogy a természet apró elváltozásai is szerethetők. Nem kijavítani, hanem elfogadni kell. A hiba csupán szemléletmód kérdése.
A nagymarosi vízlépcső elmaradása után a tájépítészeti kérdések nyitva maradtak, ez egy, az 1930-as években kezdődött, és napjainkig tartó szövevényes építészeti-társadalmi történet. A Bős-Nagymarosi vízlépcső-rendszer nagymarosi részének elmaradása után néhány vízvédelmi elem azonban megvalósult. Ennek a kiemelkedően értékes tájnak a védelme különleges feladat. A táj védelme nagyon nehéz. Hasonló helyzet van Ausztriában (Melk környékén) – még ha az összehasonlítás nehéz is –, ott a történet mutat némi hasonlóságot a dunakanyarbeli történéssel.
A Leuveni Katolikus Egyetemen (Belgium) műemlék-építészeti tanszék létesül.