Bogár László dr. - közgazdász
Fenntartható fejlődési dilemmák Az utóbbi egy évtizedben globális, stratégiai kérdésekkel foglalkozik. Jó oka van arra, hogy beszéljen az emberiség végső pusztulásáról. Nincs egyedül azok közt, akik úgy látják, hogy a nyugatias modernizáció (a kapitalizmus) már a XV. században megkezdődött. Ennek lényege – Freedman szerint –: The business of the business is the business. Ez mindenkit arra ösztönöz, hogy a rövid távú érdekeknek megfelelően cselekedjék, még akkor is, ha ezzel hosszabb távon jelentős károkat okoz az ökológiában vagy a kultúrában. Korunk globális kapitalizmusa ezt teszi – az egyén is, bizonyos apró, hétköznapi cselekedetekkel. Korunk a megvalósult abszurditások világa. De mi az oka? Miért viselkedünk az ésszerű móddal ellenétesen? Korábban a vallás, a tudomány és a művészet nem vált szét egymástól. A magyar „építészet” szó mélye az éppé tétel, ez az egyik legszebb kifejezés, egyedi a nyelvekben. Az építészet akkor jár jó úton, ha a létharmóniát tudja megérteni és elbeszélni az anyagilag is értelmezhető struktúrákban. Ha nem vagyunk képesek a nyelv segítségével eligazodni a környezetünkben, akkor következik be a káosz. Csak bízhatunk abban, hogy lesz jövő; de ez nem megy dráma nélkül. Már messze vagyunk attól, hogy visszafordítható legyen. Súlyos lesz, kijózanító, de a lét jobbítható lesz, ha mindannyian kijózanodunk.| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| CV_Bogar_Laszlo.doc | 20.5 KB |
A szülői környezet is befolyásolta a pályaválasztását, a Kertészeti Egyetem kiválasztásában még a Feneketlen-tónak is szerepe volt... A kertépítészeti szak választása után jutott el a jelenlegi pályára.
Több generáció óta foglalkozik építészettel a család. A családi légkör is befolyásolja a fiatalabbak szemléletmódját, tudását – nem technikai-tárgyi vonatkozásban, hanem érzelmileg.
A kiállítás funkcionális belsőépítészeti alkotásait a wabi-sabi filozófiája ihlette. Erről az irányzatról ma még keveset tudnak Magyarországon, ez japán filozófiai irányzat, a lényege a valóság, a természet szeretete a maga törékeny, múlandó mivoltában. Felhívja a figyelmet arra, hogy a természet apró elváltozásai is szerethetők. Nem kijavítani, hanem elfogadni kell. A hiba csupán szemléletmód kérdése.
A nagymarosi vízlépcső elmaradása után a tájépítészeti kérdések nyitva maradtak, ez egy, az 1930-as években kezdődött, és napjainkig tartó szövevényes építészeti-társadalmi történet. A Bős-Nagymarosi vízlépcső-rendszer nagymarosi részének elmaradása után néhány vízvédelmi elem azonban megvalósult. Ennek a kiemelkedően értékes tájnak a védelme különleges feladat. A táj védelme nagyon nehéz. Hasonló helyzet van Ausztriában (Melk környékén) – még ha az összehasonlítás nehéz is –, ott a történet mutat némi hasonlóságot a dunakanyarbeli történéssel.
Kicsit talál szokatlan az építészet, a városépítészet megkülönböztetése, gyakran ezt két külön szakmának tekintik. Z. Halmágyi Judit praktizáló építészként kapcsolódott bele a városépítészetbe, a főváros városfejlesztési és városképvédelmi bizottságában is ténykedik. Főleg uniós projektek előkésztésében dolgozik. Nem választható külön a két szakma, ugyanaz a filozófiája: nagy léptékben és kicsiben is igaz, inkább a szakmai-etikai megközelítésmód eltérő.