Becker Gábor
Építészképzés a BME-n Ma az építészképzés kicsit többet és mást nyújt, mint a hetvenes években, amikor az oktatás szakmailag, építészetileg, esztétikailag „szürke” volt. Ma hallgatóbarátabb oktatás folyik, arra törekszenek, hogy a hallgatók megszeressék a szakmájukat. Kós Károly azt mondta (a századfordulón), hogy nem volt ideje társadalmi életet élni, mert állandóan rajzolnia kellett; a helyzet azóta sem változott... Kós Károly egyéniség volt, de voltak olyan mesterei, akik hagyták kibontakozatni; ma is olyan oktatókat igyekeznek felsorakoztatni, akik engedik kibontakozni a hallgatók adottságait, tehetségét. Korábban az oktatás első két éve alapozás, volt, egy kemény „középiskola”, s csak ezt követte az építészet tanulása; a tanulmányok elején nem volt tervezés. Ma – fölismerve ennek a rendszernek a hátrányait – már az első percben kapnak építészeti képzést a hallgatók, tanulnak térkompozíciót, ahol azonnal lehet alkotni, komponálni, még anélkül, hogy az egyéb tárgyak ismeretanyag „gúzsba kötné” a fantáziát. Korábban a poroszos oktatási forma működött. Most más is kell: menedzseri gondolkodásmódot is oktatnak, s ez nem is „gyenge” tárgy. A tanszéki rend nagyjából változatlan a múlthoz képest, a hangsúlyok azonban megváltoztak. A leghangsúlyosabb tárgy a középület-tervezés, ez a legszebb, legtöbbet nyújtó szakág, de van várostervezés stb. Az ipari és mezőgazdasági épületek tervezésének kultúrája, lehetősége kisebb. Mára az évfolyami szelekció erősebb, mint korábban, nem mindenki jut el a diplomáig, s az elhelyezkedés sem vehető biztosra, jóllehet rengeteg álláslehetőség van, amit építészek tölthetnek be. Tandíjat azok fizetnek, akik nem az államilag finanszírozott képzésben vesznek részt vagy akik túlfutnak a képzési időn (10 félév+2); ezt követően fizetni kell. Régen nagy vállalatokhoz lehetett kerülni gyári gyakorlatra, ahol „testközelből” lehetett látni, tapasztalni, mi zajlik egy építkezésen. Ma az építkezéseken nem szívesen fogadják a hallgatókat, jóllehet tantervi előírás, hogy 5 év alatt összesen három hónap szakmai gyakorlaton vegyenek részt, s ezen belül legalább egy hónapig közvetlen építkezésen legyenek. Változó a vállalatok fogadókészsége: vannak elzárkózó vállalatok és vannak, amelyek kifejezetten keresik a hallgatókat, akad, amelyik éppen ösztöndíjat is kínál nyárra; külföldi és magyar egyaránt. A mai fiatalok felkészültséggel gondok tapasztalhatók: az utóbbi 10 év alatt határozottan csökkent a színvonal, vagy legalábbis a középiskolák általános szintje biztosan nem emelkedett. A tehetséges gyerekek száma ma kb. ugyanaz, mint korábban, emiatt arányuk a tömegképzésben alacsonyabb lett. Az elkötelezettséget illetően vegyes a helyzet, a tudományos diákköri konferencián nagyon jó előadásokat tartottak, de az átlag szintje mintha csökkenne; a közömbösség, érdektelenség itt is tapasztalható.| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| CV_Becker_Gabor.doc | 42.5 KB |
A szülői környezet is befolyásolta a pályaválasztását, a Kertészeti Egyetem kiválasztásában még a Feneketlen-tónak is szerepe volt... A kertépítészeti szak választása után jutott el a jelenlegi pályára.
Több generáció óta foglalkozik építészettel a család. A családi légkör is befolyásolja a fiatalabbak szemléletmódját, tudását – nem technikai-tárgyi vonatkozásban, hanem érzelmileg.
A kiállítás funkcionális belsőépítészeti alkotásait a wabi-sabi filozófiája ihlette. Erről az irányzatról ma még keveset tudnak Magyarországon, ez japán filozófiai irányzat, a lényege a valóság, a természet szeretete a maga törékeny, múlandó mivoltában. Felhívja a figyelmet arra, hogy a természet apró elváltozásai is szerethetők. Nem kijavítani, hanem elfogadni kell. A hiba csupán szemléletmód kérdése.
A nagymarosi vízlépcső elmaradása után a tájépítészeti kérdések nyitva maradtak, ez egy, az 1930-as években kezdődött, és napjainkig tartó szövevényes építészeti-társadalmi történet. A Bős-Nagymarosi vízlépcső-rendszer nagymarosi részének elmaradása után néhány vízvédelmi elem azonban megvalósult. Ennek a kiemelkedően értékes tájnak a védelme különleges feladat. A táj védelme nagyon nehéz. Hasonló helyzet van Ausztriában (Melk környékén) – még ha az összehasonlítás nehéz is –, ott a történet mutat némi hasonlóságot a dunakanyarbeli történéssel.
Kicsit talál szokatlan az építészet, a városépítészet megkülönböztetése, gyakran ezt két külön szakmának tekintik. Z. Halmágyi Judit praktizáló építészként kapcsolódott bele a városépítészetbe, a főváros városfejlesztési és városképvédelmi bizottságában is ténykedik. Főleg uniós projektek előkésztésében dolgozik. Nem választható külön a két szakma, ugyanaz a filozófiája: nagy léptékben és kicsiben is igaz, inkább a szakmai-etikai megközelítésmód eltérő.