Dísztéri bonyodalmak

Kalmár László

  Dísz téri bonyodalmak   Kalmár László, a Magyar Építőművészek Szövetségének alelnöke, Barcelonában végezte építészi tanulmányait, de diplomáját már itthon védte meg. Barcelonát elsősorban Gaudí miatt választotta, de a kortárs spanyol (ott katalán) építészet akkor is a világszínvonal élmezőnyében volt, azóta is kimagasló. Ez értendő a köztereikre is: ott a közterek gondozása nagyon komoly közügy. Valószínűleg ott az éghajlat miatt is sokkal intenzívebb a városi közterek használata, és ami ott ez ügyben történt akár 93 óta, az példa értékű Magyarország számára is. Amikor kinn volt, azt gondolta, hogy tizenöt év és mi is itt tartunk, ahol ők. Akkor ott egy teljesen új világ tárult fel előtte: volt egy sikeres világkiállítás és lezajlott egy sikeres olimpia. Nálunk mind a két szó, de főleg a világkiállítás inkább rosszabb emlékű, az építészek számára mindenképpen az. Amiből ott sikertörténet lett és az ország gazdaságát, de még az építészetét is borzasztóan meglódította, itthon ez sajnos elmaradt az ismert okok miatt.   A várra vonatkozó előzmények 1994-ben indultak, amikor volt egy országos tervpályázat, az Expo rendezvény részeként szerették volna rendezi a Várat a turistaforgalom várható erősödése miatt és szóba került a Szent György tér rendezése, amire kiírtak egy országos tervpályázatot, amit a fiatal Kiss Péter nyert meg. Utána az Expo lekerült a napirendről és más építészekhez került a munka, a romnak a megvédésére és enyhébb közterület rendezésre korlátozódott és azután sokáig nem történt semmi. Aztán volt egy következő tervpályázat, amit ugyancsak Kiss Péter nyert meg, aki a korosztálya egyik legtehetségesebb építésze.   A Vár rendezéséről azt gondolja, hogy országos közügy. A pályázatot egy szakmai zsűri bírálta, amit a megfelelő jogszabályok mentén, megfelelő módon jelöltek ki. A zsűri véleménye jogilag nem kérdőjelezhető meg, de korrekt építészként, kamarai tagként sem illendő egy ilyen zsűrinek a véleményét megkérdőjelezni, még egy főépítésznek sem, egy polgármesternek meg különösképpen nem.   A „gondolkodók felelősségét” az jelenti, hogy a helyi főépítész és a helyi polgármester ezt a kérdést civilként kezeli, ami természetes dolog, kötelességük is. Viszont a döntés, amit ebben az ügyben meg kell hozni, nem biztos, hogy az ő kompetenciájuk. A törvény szerint lehet, hogy igen és erre találnak is módot, hogy ez így legyen. A józan ész, meg az ország érdeke ezzel nem egyezik, ugyanis vannak középületek az országban, a fővárosban is, amik túlmutatnak egy kerület érdekkörén, akár azzal még ütköznek is, esetleg szemben állnak. Ebben bizonyára kompromisszumot kell találni, a zsűriben ott volt a kerület képviselője, a műemléki szakhatóság és minden érintett szerv és a zsűri véleménye konszenzusos, egységes döntés volt. Ezen túl egy kulturált párbeszédi helyzetben a dolgoknak így kellett volna tovább haladniuk.   Pár szót a tervről is érdemes beszélni: sokak véleménye szerint az volt a legjobb, de ez a terv nem felelt meg a helyi szabályozásnak. Pont azért vannak az ilyen pályázatok, hogy a döntéseket elő tudják készíteni és a szabályozást annak megfelelően alakítsák, hogy a megfelelő zsűri és az abban szereplő építészek és egyéb szereplők által kiválasztott legjobb terv paraméterei határozzák meg az arra vonatkozó szabályozást és ne fordítva. Annak idején is erre nyilván ígéret volt, mert a kerület is nyilván így gondolta, ennek ez a rendes menete, ez lenne a megfelelő sorrend...   A tervet át kellett dolgozni. Még ez sem ritka történet, ebből is lehet jól kijönni és az is mindenkinek az érdeke, hogy ebből egy pozitív végkifejlet alakuljon, de a következő tervvel is problémák voltak és újabb és újabb tervvázlatok születtek...   Berlinben, a Reichstag felújítása körül is furcsa történet zajlott. Talán pozitív végkicsengést adhatna ennek a dolognak, hogy más helyeken ugyanilyen zűrös történetből hogyan lehet mégis jól kijönni. Amikor Berlin újra főváros lett, a Reichstagot szerették volna újra parlamentté tenni. Erre egy hatalmas tervpályázatot hirdettek, aminek első fordulójában több neves építész szerepelt, itt két neves építészt kell megemlíteni – Santiago Calatrava és Norman Foster – akik aztán egy második fordulóban is szerepeltek. A kettejük terve lényeges pontokon tért el egymástól, Calatrava kupolával tervezte az épületet, Foster pedig egy nagy lemeztetővel lefedve. Bár mindketten nyertek a pályázatukkal, a második fordulóban Foster változtatott a terven és ő is kupolát tervezett, amiért is Calatrava beperelte. Végül a bíróság másodfokon úgy döntött, hogy a kupola olyan általános építészeti elem, ami nem védhető szabadalommal... Kalmár László azt reméli, hogy talán ennek a Szent György téri ügynek is a mostani csak egy előtörténete volt és végül egy hasonlóan pozitív és Európa szemében is példaértékű végkifejlettel zárulhat.  

Értékelés: Select rating12345

Értékelésem: Nincs. Értékelés: 3 (1 vote)

A videó lejátszása új ablakban.