Az év kiemelkedő fiatal építésze

Dajka Péter

  Az év kiemelkedő fiatal építésze   A családi legenda szerint ugyan előbb sportriporter akart lenni, de a nagymama hatására inkább az építész pálya irányába indult el. Fehérgyarmaton járt középiskolába, jól rajzolt, jó volt a kézügyessége, a tanulással sosem volt baja, humán és reál irányban is jó volt és az építész szakma ezeket a tudományokat összefogja.   Kutatási témájának címe „A középületek belső tereinek pszichológiai összefüggései”. Akkor derült ki, hogy mibe vágta a fejszéjét, amikor elkezdett ebben a témában kutatni és rájött, hogy egy óceánba tette bele a lábujját”.   Az építész irodájuk fő profilja az irodatervezés. Még a diploma megszerzése előtt került az irodába és olyan jó volt az együttműködés, hogy most már társtulajdonos az irodában. Pull Antal a másik tulajdonos, nagyon sokat köszönhet neki, szakmailag és emberileg egyaránt.   Magyarországon – sajnos – „homlokzat-fetisizmus” van, vagyis az építészek nem veszik azt a fáradtságot, hogy egy más építész által tervezett épületet olyan mélységben nézzenek meg, ahogy ezt általában egy építész tervezni szokta, nem nézik meg a szorosabb összefüggéseket. Ha már élőben látja valaki, az egy szerencsésebb dolog, de hát a média világában peregnek a képek és ezek a képek inkább a külsőről szólnak. Ha már egy homlokzat jól néz ki, akkor azt mondják rá az építészek, hogy az egy jó ház, holott egy építész, de egy laikus számára is egy ház sokkal többről szól.   A ház belülről kifelé építkezik, tehát olyan organizmus, amit nem lehet szétdarabolni. Ezt szerencsés esetben tanítják az iskolákban, a felsőoktatásban, sajnos középiskolában még kevésbé, de ez egy másik téma, a magyar társadalomnak a vizuális oktatása.   Az irodájukban az a szokás a mai napig, hogy a tervezés papíron folyik és a feldolgozás zajlik számítógéppel, illetve azt a segítséget adja a számítógép, hogy az ember saját magát tudja ellenőrizni.   Úgy érzi, most már azért elmondhatja, hogy építész – ezt végzés után még nem merte állítani – és úgy ment el Pull Antal építész irodájába dolgozni, hogy azt gondolta, öt éven keresztül csak vonalakat fog húzogatni – mármint feldolgozás és nem tervezés szintjén. A tervezés fázisa szerencsére hamarabb bekövetkezett, elég rendesen bedobta Pull Antal a mélyvízbe, a MOM park tervezésekor, amikor a külföldi beruházóval, külföldi szaktervezőkkel kellett együttműködni.   Szerencsések, mert azóta is dolgoztak külföldi építészekkel, jelen pillanatban a Balettintézet újra áll, de ott egy neves portugál építésszel dolgoztak együtt, akinek több neves épülete van Európa-szerte. Úgy látja, nem arról van szó, hogy többet tudnának a szakmáról, mint a magyar építészek, inkább arról van szó, hogy jobb a menedzselésük, a társadalom részéről jobban elfogadottak az építészek. Ezt leginkább Hollandiában lehet látni, ahol az emberek büszkék az építészeikre. Itt jó esetben talán két-három országosan ismert építész nevét tudnák említeni, ha valakit megállítanának az utcán.   Az építész szakmánál maradva: azt gondolja, hogy úgy tudnának jobban érvényesülni, ha az építész szakmán belül is látszó széthúzás megszűnne. Jó lenne, ha az építészek össze tudnának fogni, igazából így lehetne érvényesülni, mert ugyanúgy, ahogy egy válásnál is két emberen múlik a dolog, az építészek is panaszkodhatnak a társadalomra, de azért nekik kellene az első lépést megtenni abba az irányba, hogy az építész társadalom elfogadottsága jobb legyen.  

Csatolmány	Méret
CV_Dajka_Peter.doc	40.5 KB

Értékelés: Select rating12345

Értékelésem: Nincs. Értékelés: 5 (1 vote)

A videó lejátszása új ablakban.