Zoboki Gábor, DLA, építész
Aktuális városképi problémáink A II. világháború óta Budapesten jelentős városrendezési, városépítészeti történés nem volt; ennek felelőssége a szakmában van, de történelmi oka is lehet. Budapestnek volt egy különleges építészeti karaktere, ami lassan elvész. Ennek lényege felé kellene vinni a városfejlesztést. Budapest ma a merkantilista városrendezés áldozata. Londonban, Párizsban, Bécsben van határozott városfejlesztési koncepció. Ez Budapesten hiányzik, s ez nem csak az elmúlt 20 év hiányossága. Azoknak a koncepcióknak a szerzői között, amik ma Budapestre készülnek, nincs alkotó építész. Napi létfeltételeinket hozzák létre az építészek. Ha ezek a feltételek rosszak, az emberek rosszul érzik magukat a városban. Berlin jó példa a koncepciózus várostervezésre, mert a mi városrendezési, építészeti kultúránk északi kötődésű. Berlinben a rendszerváltás után olyan szellemi erő jött létre, amely magával rántotta a városépítészetet is. Ott is erős városfejlesztési viták zajlottak, a közeli történelmi „stigmák” miatt. Csodálatos Berlinben a közösségi tervezés gondolata. A közösségi tervezés észak-amerikai kultúra, ma, itt nekünk is meg kellene tanulni. A sorsunk és környezetünk kialakításába be kell vonni az itt élőket is, ez a lokálpatriotizmus. Mindenkit be kell vonni, aki itt él, dolgozik. Az építészi gondolatot minden eszközzel el kell juttatni az emberekhez. A Várnegyed most álomba merül, a romeltakarítás után még megvoltak a régi falak, díszítések, amiket elbontottak, s létrehoztak egy királyi palotát, ami múzeumnak is alkalmatlan. A rendszerváltás után nem született új koncepció a Vár sorsáról. A Vár sztoriját újra kell írni. A Szt. György tér egykor a város legfontosabb területe volt, ma kutyafuttató. Senki nem kommunikálta, hogy ez volt a kormányzati negyed. A világháború után a kormányzat a pesti Kossuth térre került, egy nagyon szerencsés környezetbe. Ma a Várban csak a köztársasági elnök van, és múzeumok vannak. Lehet, hogy komoly palotarekonstrukcióra van szükség. A Disz tér rendezésére van pályázat, van nyertes. A szakembereknek elmélyülten végig kell gondolniuk, hogy az 1944-ben szétbombázott Várral mi legyen a 21. században. A mostani pályázatok nem a várról szólnak, hanem téglákról, köbméterekről, költségekről stb. Nem fogalmazták meg az üzenetet. Ha most a kormány adott pénzt a felújításra, azt értelmesen kellene felhasználni. Ma az építészek Magyarországon nem kapnak 100%-os képzést, s ez nem a műegyetem hibája. Fontos aspektusa az építészetnek nem csak a ház, hanem a házak közötti tér is. A Városháza pályázat is erről szólt, a városban való hitről, a városról gondolkodásról. Vannak urbanisták, akik 2025-re gondolnak, vannak városrendezők, akik „szabásmintákat” készítenek, s vannak az építészek. Szakosodás történt. A közösségi terek tervezéséhez az építészeknek és a városrendezőknek kellene találkozniuk. Ugyanez érvényes a várra is, a szellemét, az élményeket kellene megőrizni. Ez nincs ma kifejtve.| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| CV_Zoboki_Gabor.doc | 30.5 KB |
A szülői környezet is befolyásolta a pályaválasztását, a Kertészeti Egyetem kiválasztásában még a Feneketlen-tónak is szerepe volt... A kertépítészeti szak választása után jutott el a jelenlegi pályára.
Több generáció óta foglalkozik építészettel a család. A családi légkör is befolyásolja a fiatalabbak szemléletmódját, tudását – nem technikai-tárgyi vonatkozásban, hanem érzelmileg.
A kiállítás funkcionális belsőépítészeti alkotásait a wabi-sabi filozófiája ihlette. Erről az irányzatról ma még keveset tudnak Magyarországon, ez japán filozófiai irányzat, a lényege a valóság, a természet szeretete a maga törékeny, múlandó mivoltában. Felhívja a figyelmet arra, hogy a természet apró elváltozásai is szerethetők. Nem kijavítani, hanem elfogadni kell. A hiba csupán szemléletmód kérdése.
A nagymarosi vízlépcső elmaradása után a tájépítészeti kérdések nyitva maradtak, ez egy, az 1930-as években kezdődött, és napjainkig tartó szövevényes építészeti-társadalmi történet. A Bős-Nagymarosi vízlépcső-rendszer nagymarosi részének elmaradása után néhány vízvédelmi elem azonban megvalósult. Ennek a kiemelkedően értékes tájnak a védelme különleges feladat. A táj védelme nagyon nehéz. Hasonló helyzet van Ausztriában (Melk környékén) – még ha az összehasonlítás nehéz is –, ott a történet mutat némi hasonlóságot a dunakanyarbeli történéssel.
Kicsit talál szokatlan az építészet, a városépítészet megkülönböztetése, gyakran ezt két külön szakmának tekintik. Z. Halmágyi Judit praktizáló építészként kapcsolódott bele a városépítészetbe, a főváros városfejlesztési és városképvédelmi bizottságában is ténykedik. Főleg uniós projektek előkésztésében dolgozik. Nem választható külön a két szakma, ugyanaz a filozófiája: nagy léptékben és kicsiben is igaz, inkább a szakmai-etikai megközelítésmód eltérő.