Horváth Adrián Gyönyörű dolog hidat tervezni! Egy professzora javaslatára került az egyetem után a FŐMTERV-hez: a cég még mindig megvan, csak kicsit átalakult. Az első időszakban sokat tanult Schulek Jánostól – ma ő a FŐMTERV vezérigazgatója. Az egyetemen a matematikus-mérnök szakot végezte. Az egyetem után az első munkája a Flórián téri felüljáró volt. Azon a munkán nem volt ekkora tempó, volt idő megtanulni. Dalmi Tibor volt a főmérnök, miniszteri biztosként az Árpád-híd felújítása és a hozzá kapcsolódó beruházások felügyelete volt a feladata. Ő rendkívüli gonddal ügyelt arra, hogy a város szép legyen, szép maradjon, a műemléki környezetet védjük, tárjuk fel. A FÖMTERV-nél is alapvető követelmény volt, hogy erre figyelni kell. A hidat is a szerint tervezték, hogy a régészek mit találtak. Az első 3-4 híd megtervezése után már nem látta, hogy milyen örömöt tudna még ebben a munkában találni, és akkor úgy gondolta, hogy elmegy a cégtől. Akkor a déli vasúti alagút felújítási tervét bízták rá és az akkora kihívás volt, hogy nem lehetett visszautasítani. Onnan kezdve jöttek a különböző szerkezetű hidak, lehetett új szerkezeteket tervezni – ezt nemcsak támogatták, de ösztönözték is. Számos újszerű megoldás is született a FÖMTERV-nél. A dunaújvárosi Duna-híd sok véletlen összejátszása. A FŐMTERV-nél stratégiai döntés volt, hogy kilép a budapesti munkák piacáról és országos piacot keres magának, hogy élve tudjon maradni. Előbb még Budapesten, a Kvassay Duna-ág hidat tudták megtervezni. Régebben a metrót tervezték, most metróállomásokat terveznek. A munkáik között szerepelt a záhonyi határhíd, a drávaszabolcsi határhíd felújítása, átépítése is. Dolgoztak a sárvári Rába-hidon is, ahol az volt az igény, hogy ne csak egy híd legyen, hanem egy különlegesen szép szerkezet. Később azt mondták, hogy ez volt a dunaújvárosi híd előtanulmánya. Szerencse, hogy így adódott, mert korábban az UVATERV volt az ország tervező vállalata és nekik ebben nagy gyakorlatuk volt. Ezek úttörő szerkezetek és úttörő technológiák voltak. A dunaújvárosi Duna-híd munkáit közbeszerzésben nyerték el, de alternatív ajánlatot lehetett adni és a FÖMTERV ezt a ferde, kosárfül alakba bedöntött ívekre, kábelekkel függesztett, merevítő-tartós hidat javasolta. Érdemes odamenni, megnézni. Az előző hidak költségarányaira alapozva úgy számoltak, hogy az alépítményi költségek megspórolásával az a technológiai többlet összejön, amivel egy nagyobb nyílású hidat lehet építeni. Ha egy híd igazán szép, akkor sem biztos, hogy annyival drágább. A technikai haladás is megköveteli, hogy ha egy ország egy Duna-hidas feladat elé áll, azt ne elmaradottan próbálja csinálni. Ez egy nagyon haladó híd, a világ élvonalában. Különleges feladatot jelent a Szabadság-híd felújítása. Az acél fáradásra hajlamos, márpedig ami a Szabadság-hídban van, az már nagyon sok mindent elszenvedett – háborús károkat, helyreállításokat, százéves híd, más hidak roncsaiból is került bele anyag. A FÖMTERV úgy keveredett ebbe a történetbe, hogy a villamost le akarták venni a hídról és a forgalom-technikusokat kérték meg arra, hogy a buszpótlást számolgassák. Amikor elgondolkoztak rajta, hogy a buszpótlás lenne-e a jobb megoldás, kiderült, hogy a szélső hossztartókat jobban terhelné, amelyeket már a rozsda megevett. A FÖMTERV akkor egy alapos, nagyon komoly vizsgálatot végzett a villamos terhelés történeti felvételével és azt lehetett kimutatni, hogy nincs ok a villamosforgalom felszámolására. Ma már előadásokat is tart az egyetemen, olykor az államvizsga-bizottságban is részt vesz. Azért választotta ezt a szakmát, mert ez alkotó tevékenység, itt a semmiből teremt valami egészen újat. A dunaújvárosi Duna-hídon dolgozott, amikor egyszer a fia azt mondta, hogy ő már sokat gondolkodott rajta: ha valaki valami újat teremt, akkor nem úgy van-e, hogy Isten végtelen művének egy kis darabját valósítja meg. „Én azt hiszem, hogy mi sokszor vagyunk így ezzel.”
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| CV_Horvath_Adrian.doc | 22.5 KB |
A szülői környezet is befolyásolta a pályaválasztását, a Kertészeti Egyetem kiválasztásában még a Feneketlen-tónak is szerepe volt... A kertépítészeti szak választása után jutott el a jelenlegi pályára.
Több generáció óta foglalkozik építészettel a család. A családi légkör is befolyásolja a fiatalabbak szemléletmódját, tudását – nem technikai-tárgyi vonatkozásban, hanem érzelmileg.
A kiállítás funkcionális belsőépítészeti alkotásait a wabi-sabi filozófiája ihlette. Erről az irányzatról ma még keveset tudnak Magyarországon, ez japán filozófiai irányzat, a lényege a valóság, a természet szeretete a maga törékeny, múlandó mivoltában. Felhívja a figyelmet arra, hogy a természet apró elváltozásai is szerethetők. Nem kijavítani, hanem elfogadni kell. A hiba csupán szemléletmód kérdése.
A nagymarosi vízlépcső elmaradása után a tájépítészeti kérdések nyitva maradtak, ez egy, az 1930-as években kezdődött, és napjainkig tartó szövevényes építészeti-társadalmi történet. A Bős-Nagymarosi vízlépcső-rendszer nagymarosi részének elmaradása után néhány vízvédelmi elem azonban megvalósult. Ennek a kiemelkedően értékes tájnak a védelme különleges feladat. A táj védelme nagyon nehéz. Hasonló helyzet van Ausztriában (Melk környékén) – még ha az összehasonlítás nehéz is –, ott a történet mutat némi hasonlóságot a dunakanyarbeli történéssel.
Kicsit talál szokatlan az építészet, a városépítészet megkülönböztetése, gyakran ezt két külön szakmának tekintik. Z. Halmágyi Judit praktizáló építészként kapcsolódott bele a városépítészetbe, a főváros városfejlesztési és városképvédelmi bizottságában is ténykedik. Főleg uniós projektek előkésztésében dolgozik. Nem választható külön a két szakma, ugyanaz a filozófiája: nagy léptékben és kicsiben is igaz, inkább a szakmai-etikai megközelítésmód eltérő.