Válasz a hozzászólásra

Ertsey Attila nyílt levélben fordult a Magyar Építész Kamarához és az építészeikhez.

Néhány gondolat Ertsey Attila leveléből:

• „A választást némi izgalom előzte meg, mivel néhány fiatal a változtatás igényével lépett fel, új programok, kortesbeszédek hangzottak el, sőt: a kamara hírlevele rövid időre vitafórummá változott! Az új hang azonban erőtlen volt, ... így a változásra egyébként fogékony építésztársadalom – joggal – leszavazta őket, maradt a jelenlegi vezetés, akik – az adott korlátok között – kitűnően végzik munkájukat, és jót is tesz nekik a konkurencia megjelenése.”
• „A baj az, hogy még radikálisnak tűnő fiataljaink részéről sem fogalmazódott meg, hogy az építészek szakmagyakorlása a szakadék szélére került. Ha nem változtatunk sürgősen és radikálisan, ki fogunk szorulni szakmánk gyakorlásából, az életünkből.”
• „A naponta a magyar Parlamentből és Brüsszelből érkező jogszabály-tömeg egyre kezelhetetlenebb helyzetet teremt. Minden változtatás nehezít és ront az építészet és az építészek helyzetén. Az EU bürokráciája túlszabályoz, a magyar jogalkotás pedig ezt túllihegve tesz rá még egy lapáttal.”
• „Miközben egyes országokban az építési helyszínen keletkező bontási hulladékok ... akár 80%-os ... újrahasznosításánál tartanak, nálunk ez tilos, helyette a lerakókra szállítandó hulladék számolgatására és elcsalására kényszerítenek... Pedig mennyire igaza van a Financial Times építészkritikusának, Edwin Heathcote-nak, hogy az igazán fenntartható építészet az, ha a meglévő, jól megépített épület alkalmas új funkcióra, és akár többször is átépíthető, nem eldobható termék. Mert lassan az épületet is úgy kell tervezni, mint az autókat, előre megtervezni és időzíteni az avulást, a régit pedig eldobni. Ez a trend, noha a világot megrengető újabb és újabb környezeti és szociális katasztrófák egyértelműen adják tudtunkra: ez így nem mehet tovább, mégis megy.”

A levél itt olvasható teljes terjedelmében.

Kép: http://eletmod.transindex.ro