Válasz a hozzászólásra

 

Egy tanára benn tartotta volna a tanszéken, de eltökélt szándéka volt, hogy végigjárja a szakma különböző stációit, utána a VÁTI-nál dolgozott tervezőként, majd külföldön is tanult. A VÁTI-nál különböző műfajú ás léptékű munkákat lehetett készíteni.

 

Egyszer számos tervét visszaadták azzal, hogy csinálja meg saját maga. Ez indította el a saját munkák felé. Szentendrén tervezett egy parkot, utcabútorokat, berendezéseket tervezett hozzá, mert akkor még nem volt megfelelő anyag erre Magyarországon, s végül komplett utcákat, köztereket, parkokat kezdett tervezni. Számos pályázatot nyert.

 

Az országban számos helyen látható a „keze nyoma”, pl. Kőszegen, ahol a főtéren az ő szellemi terméke minden elem. Székesfehérvár (több tér és utca), Győr (szintén több terület), de szinte mindenütt vannak parkbútorai.

 

A terek jelentős részén a városközpontokban kevés a növényzet. Vagy fásítás lehetséges vagy edényes növények kihelyezése. Ahol lehetőség van, megpróbálja a növényzetet dúsítani a terekben. A városi, de a falusi tér is zömmel a haszonnövények felé fordul. Nyugat-Európában gyakoribb a gyep, nálunk ez „haszontalan valami”, nem is nagyon gondozzák.

 

Az új építéseknél (VIII-IX. kerületben) is részt vett a kertek kialakításában. Érdekes, újszerű volt a Tompa utca kialakítása, ide „lakóutcát” tervezett, padokkal, ivókúttal, asztalokkal – ezt eleinte nagyon ellenezték. Amikor arra jár, ezek a padok, asztalok mindig foglaltak, az emberek szeretik. A padon nehéz szembenézve beszélgetni – az asztal ad lehetőséget a szembenézős beszélgetésre.

 

A kőszegi munka átadása előtt a gyerekek birtokba vették a parkot – a gyerekek szülei kifejezetten megköszönték neki a parkot. Egy másik kőszegi pedig azt köszönte meg, hogy a „halott” utcából „élő” teret formált.