Válasz a hozzászólásra

 

A pályázatuknak az alapvető felvetése egy személyes tapasztalat volt. Úgy tapasztalták, hogy nem eléggé átlátható az, ahogyan az építészek dolgoznak, ahogyan alkotnak és ezt nem is kommunikálják a többi ember felé; ez egyfajta feszültséget szül mind az építész társadalmon belül és az építész társadalom és a társadalom többi része között is. Ez volt az a probléma, amit személyesen is átéltek, ez ihlette, hogy ezzel foglalkozzanak.

 

Nem volt prekoncepciójuk, hogy mi lesz ennek a végeredménye, hogy sikerül-e megvalósítaniuk a céljukat, hogy átláthatóvá tegyék a folyamatot. Egyszerűen csak egy naiv kíváncsiság volt bennük, hogy mi van akkor, ha erről érdeklődnek és sikerül-e olyan képet alkotniuk, ami értelmezhetővé teszi ezt az alkotási folyamatot más számára is. Fontos dolog, hogy mindenki megértse, hogy mit akarnak közvetíteni, hogy milyen gondolatmenet alapján jutnak el valahova.

 

A kommunikáció fontos a két fél: a társadalom és az építészet között. Fontos, hogy megértsék, hogy ne egymás mellett elbeszéljenek, és teljesen értelmetlenül álljanak egymással szemben.

 

Azért lett építész, mert úgy érezte, hogy ez egy átfogó szakma, aminek annyira sok ágazata van... A gimnáziumban semmiben nem volt kiemelkedően jó, de úgy érezte, hogy sok minden érdekli, sok mindent szeretett csinálni. Az építészet annyira szerteágazó, hogy meg lehet találni benne azt az utat, amit szeret csinálni.

 

Környezeti hatás is van...

Nála már nagyon korán eldőlt, már általános iskola után az építész pálya felé orientálódott, egy építőipari szakközépiskolában folytatta tovább a tanulmányait és úgy alakult, hogy nyolcadik év végén, mikor pályaválasztásról beszélgettek a tanárnővel... Most sikerült vele elbeszélgetni arról, hogy miért is volt ez annak idején. Nagyjából ugyanerre jutottak... Annyi irányba érdeklődött és nem tudta eldönteni, hogy humán dolgok, vagy reál dolgok... globálisan minden érdekelte... az építész szakma olyan terület, amiben mindennel kell foglalkozni egyszerre és átfogóan.

 

Az emberek elég sokszor felszínesen közelítenek meg dolgokat és erre az építészek is hajlamosak. Ahhoz, hogy egy építészeti alkotói folyamatot megértsünk, rengeteg időre és energiára van szükség. Egy-egy alkotói folyamat megértéséhez sokkal több időre van szükség, mint amit mi a mai világban rászánunk...

 

Az volt a legfontosabb tanulsága ennek a munkának, hogy igenis el lehet érni egyfajta megértést időbefektetéssel, és mindenképpen az lehet a tanulsága a TDK-konferenciának, hogy ezt szeretnék folytatni. Nemcsak egy egyszeri interjúsorozatot szeretnének, hanem ezt szeretnék folytatni is. Keresik, hogyan tudnák ezt megvalósítani, milyen úton lehetne tovább lépni.

 

A lakóépület tervezési konzulensük a Rév8 Rt-nél dolgozik, akik végzik a Corvin – Szigony projektnek a szervezését, és nekik van egy szociális alapú programjuk, a Magdolna-negyed rehabilitációja. Ennek ők végezték az előkészítő munkálatait, ami annyiból állt, hogy állag-felméréseket végeztek házaknál, illetve építészeti értékeket kerestek.

Együtt csinálták építész évfolyamtársakkal. Utána Grazban találtak egy hasonló kórházat...

 

Egy másik TDK-s munkában szintén kitekintettek az építészetből a homlokzatokra és szemet szúrt nekik a fényreklámok elhanyagolt állaga. Volt egy művészeti kommunikáció tantárgyuk, aminek a keretein belül kellett egy féléves projektet csinálni, tehát valahogy „kényszerből” indult az egész, ki kellett valamit találniuk, de kinőtte magát egy tudományos diákköri munkává és komolyan kezdtek vele foglalkozni. Voltak olyan terveik, hogy fizikailag is mentettek neonokat. Volt gyűjteményük is, de ez a projekt abbamaradt.