Válasz a hozzászólásra

 

Marthi Zsuzsa   Hatékonyabb városfejlesztési eszközöket!   Azért lett városépítész, mert ez olyan része a szakmának, ami a társadalommal is foglalkozik; mindig vonzotta ez a kérdéskör. Ez sokkal izgalmasabb, összetettebb kérdéskör, mint az építészet.   A magyarországi településtervezési gyakorlat nem helyes. A projekt indításakor konkrét, műszaki tervre vágyik a megbízó és már az ajánlatkérésnél is tervdokumentációkat kér. Emiatt már az ajánlatkérés is rossz. Hiszen amikor egy egész település rendezési tervéről van szó, akkor nagyon fontos, hogy előtte a tér szereplőivel valamilyen módon kommunikáció jöjjön létre, és az alapvető értékeket az ott élők, az ott gazdálkodók, vagy az azon a településen akár csak turistaként megjelenő emberek szándéka világos legyen. Az értékválasztásra az egész tervezés előtt kellene sort keríteni. Ezt a tervkészítés előtt általában kihagyják.   A ráfordított energia megtérül abban, hogy sokszor szembesülnek azzal, hogy a tervezés folyamán az ilyen elfojtott kérdések és ki nem beszélt értékek mégiscsak feljönnek és kb. a terv jóváhagyásakor, amikor megjelennek egy-egy olyan formában civil szervezetek, vagy valamilyen érdekcsoport fellép a végén, hogy neki nem ilyen terv kell. Arról nem beszélve, hogy egy ilyen szervezet, ha jobban tud együttműködni és az egész fejlesztést megelőző beszélgetés folyamán kommunikálnak és kapcsolatot teremtenek, akkor az egész településben ez egy hozzáadott érték, mert elindul olyanról is egy beszélgetés, amiről nem beszélgetnének a település lakói, kapcsolatok jöhetnek létre, akár gazdaságiak, akár új ötletek kerülnek a dologba, csak ennek így Magyarországon nincs kultúrája.   Ebben a vonatkozásban a kezdeményezőnek a közszférának kellene lennie. Egy tudatos fejlesztő politikát, stratégiát kellene alkotni és annak végterméke kellene, hogy legyen a rendezés. Ezen a gyakorlaton jó lenne változtatni.   Több évig volt főépítész és megfizette a maga tanulópénzét. Ott szembesült azzal a problémával, hogy a főépítész kétféle szokott lenni, vagy településtervezői vénájú, vagy építész vénájú. Sajnos a megbízó nincs tisztában azzal, hogy milyen típusút szeretne választani, mert a főépítésznek alapvetően urbanistának kellene lennie és a városnak minden fejlesztési politikáját megalapozó döntést kellene neki támogatni. Sok főépítész azonban ezt a szerepet nem gyakorolja, hanem mint egy dizájner próbál egy tervtanáccsal együtt őrködni a szép beépítések érdekében a tervek fölött. Nagyon kevés az a főépítész, akinek olyan a személyisége, hogy meg tudja győzni az építtetőket, akiknek sokszor eléggé önös érdekeik vannak.   A tervtanácsokról nincs túl jó véleménye, bár maga is tagja néhánynak, de nem nagyon megy tervzsűrire, ha lehet. Azzal szembesül, hogy a szakma hozzáállása más, mint az övé és nem akarja az állandó vitában felőrölni magát. A főépítészek és a tervtanácsok beszorultak egy ellenálló szerepbe. Gyakorlatilag az odakerülő terv kapcsán inkább a tiltás és az ellenállás eszközeivel próbálják az épített környezetet alakítani, de ebből a pozícióból nem lehet, hiszen sok érdekelt fél van egy ilyen projekt létrehozásában és ezek együttműködésének a minőségéből és a szereplők hozzáállásából jön létre egy végtermék, amit regulációs módszerrel nem lehet egyoldalúan befolyásolni... Nagyon sok terv zsűriben ezzel vissza is élnek a nagy köz érdekének a javára.   Nem csak a település tervező és az építész az egyedüli letéteményese a projekt minőségének. Egy nagy városban komoly szervező, fejlesztő szervezetnek kellene az önkormányzatok mellett dolgozni és egy településnek az egész átalakulását folyamatosan menedzselni. Egészen más eredményekre tudnak jutni egy ilyen csapattal az önkormányzatok, mint ha alkalmanként megbíznak egy településtervezőt, aki hirtelen odamegy, egy pillanatra belelát egy problémába, aztán egy másikba kell hirtelen belelátni, és így csak egy felszínes, gyors tervalkotásra van lehetőség. 

Csatolmány	Méret
CV_Marthi_Zsuzsa.doc	149.5 KB

Értékelés: Select rating12345

No votes yet

A videó lejátszása új ablakban.