Új rézkor?

Réz, réz, réz: a fenntartható építészetben és a művészetben

Az Európai Réz Intézet (Institut Européen du Cuivre) nem tartotta hiábavalónak, hogy február elején külön sajtóközleményben foglalja össze mennyi értékes felhasználási terület van a réz számára a modern, fenntartható építészetben.

Bár kétoldalas felsorolás (vagy az intézet honlapján látható animáció) nem mutat rá megdöbbentően új alkalmazásmódokra, arra mégis jó, hogy egy pillanatra megálljon az ember és azt mondja: „Csakugyan!”. Néhány tétel a listáról: energetikai eszközök, a megújuló energiaforrások kiaknázásához (elektromos vezetékek, korrózióálló alkalmazások a napenergia hasznosításában), az épületen belüli elektromos vezetékek, domotikai alkalmazások (különösen az idős emberek igényeinek kielégítésében: riasztók, orvosi segédeszközök stb.), egészségügyi-higiéniai berendezések (vízvezetékek, klímavezetékek – a réz a klímaberendezések által terjesztett Legionella pneumophila számára nem kedvező).

És persze a díszítések...

Az Európai Réz Intézet (az Olasz Rézközponttal [Centre Italien du Cuivre] közösen) másodszor rendezte meg az „Éljünk a rézzel!” művészeti versenyt. A zsűrinek a 2009. évi versenyben 130 munka közül kellett kiválasztani a legjobbakat. A végeredményből Vincenzo Loconsolo, az Olasz Rézközpont igazgatója szerint kiderült, a réz különösen alkalmas gazdag művészeti alkotások létrehozatalára. A díjazott munkák közül mutatunk néhányat.


Első díj:
„Verderame” (Odoardo Fioravanti, Paolo Giacomazzi és Tommaso Caldera munkája, Olaszország)
Ez a padlóburkolat a réz természetes oxidációjának köszönhetően felfedi a lakók útvonalait, s azt a módot, ahogyan elfoglalják a teret. A szokásoknak köszönhetően a ház padlója átalakul és a lakók tükrévé válik. A művészek – némi iróniával – nem csupán az itt-ott lerakott tárgyak „árnyékát” mutatták meg, hanem a rovarokat is.

Megosztott második díj:
„Stickher” (Giulia De Noto és Giovanni D’Amico munkája, Olaszország)
A „stickerek” vékony, fényes LEC-villanylámpák, melyek rézdrótokon kapják az áramot. A mintázat kicsit az elektromos áramköri lapokra emlékeztet. A metrók tereit is ezek az öntapadó lámpatestek díszítik.

Megosztott második díj:
„Ramure” (Vincent Carmet, Franciaország)
A „Ramure” a falidísz és az állólámpa közötti átmenet. A keretek szabadon beállíthatók, e bennük lévő LED-ek világítanak. Ebben az esetben is visszaköszön az elektromos hálózatok szerkezete a tárgy kialakításában.
 

Diákdíj:

„Healthy Roots” (Sébastien Fraisse, Marion Lavedeau és Caroline Leplaé, Franciaország)

Ez a moduláris alkotás szabadon alakítható formájú virágtámasz, amely lehetőséget ad a „gazdának”, hogy fantáziáját szabadon eresztve hagyja, hogy a növények birtokukba vegyék a hosszú fémtüskéket, körbefonják, s kialakítsák a maguk formáját. A rég lágysága, korrózióállósága, szabad kézzel formálhatósága, de baktériumölő hatása is hozzájárul funkciója betöltéséhez.