Istvánfi Gyula – építész

Vendégünk 1962-ben szerzett diplomát az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen, s előbb műszaki előadóként kezdett dolgozni, majd a BME lett a „második otthona”, ahol az egyetemes és a magyar építészettörténet tárgyainak gyakorlatvezetője volt, előadásokat tartott az ókori építészettörténetről, kidolgozta és oktatta a „Népi építészet” c. tantárgyat. A falu építészetével kapcsolatos választható és szakmérnöki tárgyaknak is előadója. Ugyanakkor kutatási területe az ókori Kelet, az építészet kezdetei és a népi építészet.

Munkásságát szakmai és állami díjak fémjelzik: 1996 óta egyetemi tanár, Magyar műemlékvédelemért Forster Gyula-díjat kapott (2000-ben), Ybl-díj (2001), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2008).

Főbb művei Szíria építészetéről, az építészet történetéről, veszendő templomainkról szólnak. Gyakorlati munkásságában is megtaláljuk ezeket az elemeket: nevéhez fűződik a kehidai temetőkápolna helyreállítása a pusztazámori remeteség helyreállítása éppúgy, mint az egyiptomi Ptolemaida templom-körzet elméleti rekonstrukciója.

Beszélgetésünk témája kézenfekvő: múlt és jelen építészete, magyar és egyiptomi építészet – hogyan „férnek el” mindezek egyetlen személyiségben? Van-e ezekben a dolgokban valami közös, valami általános?

Kedves Nézőink! Szeretnénk néhány információval segíteni Önöket abban, hogy választani tudjanak következő heti műsoraink között. Előzetesünk természetesen csak műsorterv, a riport végleges anyaga a pillanat ihletésében születik, de szívesen tolmácsoljuk vendégeinknek azokat a kérdéseket is, amiket Önök küldenek be hozzánk a riport előtt. (A műsorváltozás jogát fenntartjuk.)